Nem jelent jót, ha gyakran felébred, és nem tud visszaaludni

2023.10.31.

Alvászavar visszaalvás álmatlanság inszomnia ébrenlét

Az éjszakai alvási nehézségek mellett legalább olyan fontosak a nappali tünetek is.

Sok tényezőtől függ, hogyan alszunk, így számít az életkor, a genetikai adottságok és az életmód is. Egy viszont biztos: nyáron számos, a természetes alvási szokásainkat befolyásoló tényező módosíthatja a pihenésünk minőségét. Egyénenként változó, hogy mennyi alvásra van szükségünk, de általánosságban elmondható, hogy egy felnőtt ember számára napi 6-8 óra pihentető alvás szükséges.

A felnőtt lakosság körülbelül egyharmada tapasztal álmatlansággal kapcsolatos panaszokat. A betegség előfordulásának gyakorisága nő az életkorral, különösen a hatodik évtizedtől.

Elsődleges álmatlansággal (primer insomnia) állunk szemben, ha a nem kielégítő alvás annak ellenére következik be, hogy az alvás megfelelő körülményei biztosítottak.
Másodlagos álmatlanság (szekunder insomnia) áll fenn, ha az álmatlanság kialakulásának hátterében az élettani napszaki (cirkadián) ritmus megzavarása igazolható.
Bizonyos betegségek önmagukban is okozhatnak álmatlanságot, vagy súlyosbíthatják annak tüneteit. Ilyen esetekben komorbid insomniáról beszélünk.

Az álmatlanság főbb tünetei

A leggyakoribb panasz az elalvási nehézség, amelyet átalvási nehézség, majd korai ébredés és visszaalvási képtelenség követ. Az érintettek általában e panaszok keveredését tapasztalják.

Álmatlanságról beszélünk, ha az éjszakai alvási nehézségek mellett legalább egy fennáll az alábbi nappali tünetek közül:

fáradtság vagy rossz közérzet,
a figyelem, a koncentrálóképesség vagy a memória romlása,
szociális, munkahelyi vagy iskolai teljesítményromlás,
hangulatzavar vagy ingerlékenység,
nappali álmosság,
az energiaszint, a motiváció vagy a kezdeményezőkészség csökkenése,
hibák és/vagy balesetek a munkahelyen vagy gépjárművezetés közben,
feszültség, fejfájás vagy emésztési panaszok az alvászavarral kapcsolatban,
aggodalmak és félelmek az alvással kapcsolatban.

Egy hónapnál rövidebb ideig tartó tünetek esetén átmeneti álmatlanság, egy hónapnál hosszabb ideje fennálló tünetek esetén tartós, ún. perzisztens insomnia áll fenn. Ez utóbbin belül megkülönböztethető a 3-6 hónapnál rövidebb ideig tartó (szubakut) vagy az előbbinél hosszabban fennálló (idült) álmatlanság.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben huzamos ideig tapasztal álmatlanságot, valamint a fentiekben felsorolt nappali tünetek valamelyikét is észleli, keresse fel háziorvosát.

A háziorvos segít a tüneteit okozó probléma felderítésében, és szükség esetén alváslaboratóriumban történő kivizsgálásra vagy más szakorvoshoz irányítja.

Az álmatlanság lehetséges okai

A álmatlanság kialakulásának hátterében többnyire stressz vagy érzelmi problémák (munkahelyi, iskolai, egészségügyi, pénzügyi stb. gondok), negatív életesemények (egy szeretett személy, családtag, rokon, barát halála, betegsége, válás, munkahely elvesztése), szellemi túlterheltség, az éjszakai nyugalmat megzavaró külső körülmények vagy az alvást tartósan megrövidítő munkabeosztás (váltott műszak), esetleg jet lag húzódik meg.

A rossz alvási szokások (nagy mennyiségű étel fogyasztása lefekvés előtt, lefekvés előtti tévénézés, számítógépezés, okostelefon-használat, lefekvés előtti sportolás, napközben rendszeres szunyókálás, kényelmetlen alvási környezet) szintén vezethetnek álmatlansághoz.

Álmatlanságot okozhat a koffeintartalmú italok (kávé, tea, kóla) késő délutáni vagy esti fogyasztása, mivel a koffein stimulánsként viselkedik. A dohánytermékekben található nikotin szintén stimuláns. Az alkohol ugyan segíthet elaludni, azonban megakadályozza, hogy a személy az alvás mélyebb szakaszába jusson, így gyakran az éjszaka közepén okoz ébredést.

Menopauza és terhesség alatt is gyakori az álmatlanság, illetve álmatlansághoz vezetnek az olyan alvászavarok is, mint az alvási apnoe vagy a nyugtalan láb szindróma.

Szervi okokra visszavezethető álmatlanság

Az elsődleges álmatlanság igen gyakori tünete a vaszkuláris demenciának, amelyet többszöri éjszakai felébredés és napközbeni aluszékonyság kísér. Az idegrendszeri betegségek közül álmatlansággal jár a

Parkinson-kór,
a sclerosis multiplex,
a myasthenia gravis,
a fejfájás
és az epilepszia is.

Az álmatlanság számos pszichés zavar tüneteként is megjelenhet

A másodlagos alvászavarokat okozó pszichiátriai betegségek közül legnagyobb arányban a depresszió áll a háttérben, amelynek első tünete gyakran éppen az álmatlanság.

Álmatlanság léphet fel továbbá fájdalommal vagy rossz közérzettel járó szervi betegségek tüneteként, illetve egyes gyógyszerek és egyéb anyagok mellékhatásaként.

Az álmatlanság szövődményei

A tartós vagy rendszeresen visszatérő álmatlanság fáradtsághoz, koncentrálási és memóriazavarhoz vezethet, és növeli a balesetek kockázatát. Hosszú távú következményeként akár depresszió, szorongás is kialakulhat. Az álmatlanság továbbá növelheti bizonyos szerek fogyasztásának kockázatát is, továbbá fokozza a magas vérnyomás és a szívbetegségek kialakulásának esélyét.

Az álmatlanság diagnosztizálása

A kivizsgálás első lépése a kórelőzmény felvétele és a kockázati tényezők számbavétele. A következő lépés a beteg alvásának megfigyelése, ami kivitelezhető a beteg otthonában vagy alváslaboratóriumban.

A háziorvos a beteg kikérdezésével, fizikális vizsgálattal és laboratóriumi vizsgálattal felméri, hogy állhat-e valamilyen kórállapot a panaszok hátterében, majd megkérheti a beteget, hogy vezessen alvásnaplót. Szükség esetén a területileg illetékes alváslaboratóriumba irányítja a beteget.

Otthoni alvásvizsgálat

A beteg egy mérőeszközt kap, amelyet hazavisz éjszakára, és másnap visszaviszi az alváslaboratóriumba, ahol kiértékelik a műszer által rögzített adatokat. A készülék az éjszakai alvás folyamán rögzíti a vér oxigénszintjét, a légáramlást és a légzési tevékenységet, a szívfrekvenciát (pulzusszám), valamint a horkolást.

Alváslaboratóriumban végzett vizsgálat

Az alvás elemzését szolgáló vizsgálat az ún. poliszomnográfia, amely során a beteg testének különböző pontjain elektródákat és érzékelőket helyeznek el annak érdekében, hogy megfigyeljék a szervezet alvás közbeni működését.

A poliszomnográfia az alábbi vizsgálatok elvégzésére alkalmas:

elektroencefalográfia (EEG): az agyhullámok megfigyelése,
elektromiográfia (EMG): az izomtónus monitorozása,
a mellkas és a has mozgásainak rögzítése,
az orron és a szájon keresztüli légáramlás rögzítése,
pulzusoximetria: a szívfrekvencia és a vér oxigéntelítettségének mérése,
elektrokardiográfia (EKG): a szív elektromos aktivitásának rögzítése.

Az álmatlanság kezelése

A kezelés háromféle terápiás módozat – az alapbetegség kezelése, valamint az álmatlanság nem gyógyszeres, illetve gyógyszeres kezelése – rugalmas kombinációját jelenti. Az álmatlanságot elsősorban a kiváltó és fenntartó tényezők feltárásával és ezek megszüntetésével lehet befolyásolni. Ha háttérbetegség azonosítható, annak kezelése elsődleges jelentőségű.

Az esetek nagy többségében a probléma az életmód megváltoztatásával és támogató jellegű pszichoterápia alkalmazásával megoldható. A nem gyógyszeres kezelési módok közé tartozik az alváshigiénés tanácsadás, a fényterápia, valamint az alvás korlátozása vagy megvonása. Hatékonyan alkalmazható az alvási elégtelenség kezelésében az ún. kognitív viselkedésterápia.

Mit tehet álmatlanság esetén?

Törekedjen rendszerességre, hogy szervezete egyenletes ritmust vehessen fel. Kerülje a nappali szunyókálást, alakítson ki megfelelő mozgási és étkezési szokásokat, mellőzze az élvezeti szerek használatát, rendszeresen végezzen testmozgást.

Ügyeljen a megfelelő alvási környezet (alacsonyabb szobahőmérséklet, kényelmes ágy stb.) és elalvási szokások kialakítására is.