Psoriasis elleni szerek

Pszoriázis elleni szerek: a kátrányos kenőcsöktől a modern biológiai terápiákig

A pszoriázis (pikkelysömör) egy krónikus, immunmediált gyulladásos bőrbetegség, amely világszerte a lakosság mintegy 2–3%-át érinti. A kórkép lényege, hogy az immunrendszer kóros aktivációja felgyorsítja a bőrsejtek osztódását, ezért a bőr felszínén vörös, hámló plakkok jelennek meg. A folyamatot számos gyulladásos mediátor – például az interleukin-17 (IL-17) és az interleukin-23 (IL-23) – vezérli, amelyek a modern biológiai terápiák fontos célpontjai.

A pszoriázis kezelése az elmúlt két évtizedben jelentősen fejlődött. Míg korábban elsősorban tüneti kezelések álltak rendelkezésre, ma már olyan célzott hatású gyógyszerek is elérhetők, amelyek az immunológiai folyamatokat befolyásolják. Az alkalmazott terápiát mindig a betegség súlyossága, kiterjedése és az egyéni kockázatok alapján választják meg. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közé tartoznak a helyileg alkalmazott készítmények, a szisztémás hatású gyógyszerek, valamint az utóbbiak közé tartozó biológiai terápiák.

Az alábbi összefoglaló a pszoriázis kezelésében alkalmazott legfontosabb hatóanyagcsoportokat mutatja be.

Cikkünk a találati lista után folytatódik!

Pszoriázis elleni helyileg alkalmazott készítmények

Az enyhe vagy közepesen súlyos pszoriázis kezelésének alapját általában a bőrön közvetlenül alkalmazott gyógyszerek jelentik. Ezek a készítmények csökkentik a gyulladást, mérséklik a hámlást és lassítják a bőrsejtek túlzott szaporodását.

Kortikoszteroidok

A helyileg alkalmazott kortikoszteroidok a pszoriázis kezelésében gyakrabban alkalmazott gyógyszerek. Gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásuk révén gyorsan mérséklik a bőrpírt, a duzzanatot és a viszketést.

A kortikoszteroidok különböző erősségű formákban alkalmazhatók, és a kezelés időtartamát általában korlátozzák, mivel hosszú távú használat esetén a bőrt érintő mellékhatások (bőratrófia, értágulat) léphetnek fel.

D-vitamin-analógok

A pszoriázis kezelésében fontos szerepet játszanak a D-vitamin-származékok, például a kalcipotriol vagy a takalcitol. Ezek a hatóanyagok a bőrsejtek növekedését szabályozzák, és csökkentik a keratinociták túlzott szaporodását.

Klinikai vizsgálatok szerint a D-vitamin-analógok különösen hatékonyak akkor, ha kortikoszteroidokkal kombinációban alkalmazzák őket.

Egyéb helyi hatóanyagok

Bizonyos esetekben más hatóanyagok is alkalmazhatók, például:

• szalicilsav, amely segíti a hámló bőrréteg leválását

• kátránykészítmények (pl. sampon formájában), amelyek gyulladáscsökkentő hatással bírnak

• kalcineurin-gátlók, amelyek érzékeny bőrfelületeken használhatók

Ezek a készítmények gyakran kiegészítő szerepet töltenek be a kezelésben.

Pszoriázis elleni szisztémás hatású gyógyszerek

Ha a pszoriázis kiterjedt vagy a helyi kezelés nem elegendő, szisztémás hatású, azaz szájon át vagy injekció formájában alkalmazott gyógyszerek válhatnak szükségessé.

Acitretin

Az acitretin egy szájon át szedhető retinoid, amely a bőrsejtek növekedésének normalizálásán keresztül hat. Gyakran kombinálják fényterápiával.

Az acitretin súlyosan károsíthatja a magzatot, ezért a nőknek a gyógyszeres terápia alatt hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk. Tilos alkalmazni terhesség esetén.

Metotrexát

A metotrexát az egyik legrégebben alkalmazott pszoriázis elleni gyógyszer. Súlyos, nehezen kezelhető, a beteg mindennapi aktivitását korlátozó pszoriázisban alkalmazzák, amennyiben az egyéb terápiákra nem reagál a beteg. A metotrexát gátolja az immunrendszer túlzott aktivitását és csökkenti a bőrsejtek szaporodását. Különösen hasznos lehet pszoriázis artritisz esetén. A kezelés során rendszeres laborvizsgálatok szükségesek, mivel a gyógyszer hatással lehet a máj működésére.

Ciklosporin

A ciklosporin erős immunrendszer-gátló (ún. immunszuppresszív) szer, amely gyors javulást hozhat súlyos pszoriázisban olyan esetekben is, amikor az egyéb terápiák hatása nem kielégítő. Általában rövidebb ideig alkalmazzák, mert hosszabb távon növelheti a magas vérnyomás és a vesekárosodás kockázatát.

Biológiai terápiák pszoriázisban

Az utóbbi évek egyik legnagyobb előrelépése a pszoriázis kezelésében a biológiai gyógyszerek megjelenése. Ezek a készítmények célzottan az immunrendszer bizonyos gyulladásos molekuláit blokkolják. Jellemzően a pszoriázis súlyos formáiban kerül sor az alkalmazásukra. Amennyiben súlyos pszoriázisban a „hagyományos” szisztémás gyógyszeres kezelésre (metotrexát, ciklosporin, retinoidok) nem reagál a beteg, indokolt biológiai terápia alkalmazása.

Különösen ígéretesek az IL-17- és IL-23-gátlók, amelyek alkalmazásával a pszoriázisos betegek akár 90%-ánál elérhető a tünetmentes bőr.

A biológiai gyógyszereket injekciós formában (bőr alá adott injekció) alkalmazzák, és a hatóanyagok hővel szemben érzékenysége miatt azokat hűtőszekrényben (2-8 °C) kell tárolni.

IL-12/23 gátlók

Az usztekinumab olyan monoklonális antitest, amely az IL-12 és IL-23 citokinek működését gátolja. Ezek a molekulák fontos szerepet játszanak a pszoriázis immunológiai folyamatában.

IL-17 gátlók

Az ixekizumab az IL-17 gyulladásos citokint blokkolja. A klinikai vizsgálatok szerint a kezelés a betegek jelentős részénél nagymértékű bőrtünet-javulást eredményez.

Újabb célzott terápiák

Az új generációs biológiai gyógyszerek közé tartozik például a bimekizumab, amely az IL-17 több formáját is gátolja, és ígéretes eredményeket mutat a súlyos pszoriázis kezelésében.

 A kezelés kiválasztásának szempontjai

A pszoriázis kezelése mindig személyre szabott döntés, amelyet több tényező befolyásol:

• a bőrtünetek súlyossága

• a bőrtünetek kiterjedése

• az ízületi érintettség

• társbetegségek

• a korábbi kezelések hatásossága

A legtöbb kezelési irányelv lépcsőzetes megközelítést javasol: először helyi kezelést alkalmaznak, majd szükség esetén szisztémás vagy biológiai terápiára térnek át.

Összefoglalva

A pszoriázis ma már sokkal hatékonyabban kezelhető, mint korábban. A terápiás lehetőségek széles skálája áll rendelkezésre, a helyi készítményektől a célzott biológiai gyógyszerekig. Bár a betegség jelenleg nem gyógyítható véglegesen, a megfelelő kezelés segítségével a tünetek jelentősen csökkenthetők, és a betegek életminősége számottevően javítható.

Lektorálta: Dr. Budai Mariann PhD. szakgyógyszerész