Beta-receptor blockolók

Béta-adrenerg receptor blokkolók (röviden béta-blokkolók): hatásmechanizmus, klinikai alkalmazás és terápiás jelentőség

 A béta-adrenerg receptor blokkolók a szív- és érrendszerre ható gyógyszerek egyik meghatározó csoportját képviselik, amelyek csökkentik a szív terhelését és a keringési rendszer igénybevételét; egyszerűbben fogalmazva: alacsonyabb pulzusszámot és alacsonyabb vérnyomást eredményeznek. A szív- és érrendszeri betegségek és állapotok széles körében alkalmazhatók, köztük magas vérnyomás, szívelégtelenség vagy szívritmuszavarok esetén. Hatásosságukat, így szív- és érrendszeri elhalálozást csökkentő hatásukat nagyszámú vizsgálat és több évtizedes tapasztalat támasztja alá.

A béta-adrenerg receptor blokkolók – közismert nevükön béta-blokkolók – a modern kardiológia alapgyógyszerei közé tartoznak. A hatóanyagok a béta-adrenerg receptorokhoz kötődve és azokat gátolva az idegrendszer és a szív- és érrendszer szabályozásába avatkoznak be. Nézzük meg részletesen, de közérthetően, mit érdemes tudni róluk!

Cikkünk a találati lista után folytatódik!

Mi az a béta-blokkoló?

A béta-blokkolók olyan hatóanyagok, amelyek a szervezetben található béta-adrenerg receptorokat gátolják. A béta-adrenerg receptorok a szív, a tüdő és más szövetek sejtjeiben találhatók, és szerepet játszanak a szívfrekvencia, a vérnyomás és a légzés szabályozásában.

A béta-receptoroknak több altípusa van:

A béta-1-receptorok (β1-receptorok) elsősorban a szívben találhatók és a stresszhormonok – főként az adrenalin és a noradrenalin – hatását közvetítik.

Normál esetben az adrenalin és a noradrenalin:

·        gyorsítják a szívverést,

·        emelik a vérnyomást,

·        fokozzák a szív oxigénigényét.

A béta-blokkolók ezt a hatást gátolják/mérséklik, így:

·        csökkentik a pulzust,

·        csökkentik a vérnyomást,

·        tehermentesítik a szívet.

A béta-2-receptorok (β2-receptorok) főként a tüdőben és a légutakban találhatók és a hörgők tágulását segítik elő.

Amennyiben a szív- és érrendszeri hatások elérése a cél, akkor a béta-blokkoló hatóanyagokkal a béta-1-receptorokat kell célozni, minél inkább szelektíven. A béta-1-receptorok szelektív gátlásával elkerülhető a béta-2-receptorok blokkolása és a β2-receptor-gátláshoz köthetően megjelenő mellékhatás, a hörgők szűkülete.

Milyen típusai vannak a béta-blokkoló hatóanyagoknak?

A béta-blokkolók többféleképpen csoportosíthatók.

1. Szelektivitás alapján

• Nem szelektív béta-blokkolók – régebbi, klasszikus hatóanyagok
  (pl. propranolol, szotalol) – mind a β1-, mind a β2-receptorokat gátolják

• Kardioszelektív (β1-szelektív) béta-blokkolók – újabb, modernebb hatóanyagok
  (pl. atenolol, betaxolol, bizoprolol, celiprolol, metoprolol, nebivolol) – elsősorban a β1-receptorokat gátolják, a β2-receptorokat nem vagy elhanyagolható mértékben, így a hatásaik a szívre/keringésre korlátozódnak

2. Kiegészítő hatások szerint

• Az előbb említett hatások mellett a béta-blokkolók egy része értágító hatású is, mert a béta-receptorok mellett egyéb receptorokon (pl. alfa-1-receptorok) is hat
  (pl. karvedilol)

Milyen betegségekben alkalmazzák a béta-blokkolókat?

A béta-blokkolók alkalmazási köre széles, de elsősorban kardiológiai betegségekben használatosak.

Szív- és érrendszeri betegségek

• magas vérnyomás (hipertónia)

• koszorúér-betegség (angina pectoris)

• szívinfarktus utáni állapot

• szívelégtelenség

• szívritmuszavarok (pl. pitvarfibrilláció)

Egyéb alkalmazási területek

• migrén megelőzése

• szorongásos tünetek enyhítése (pl. vizsgadrukk)

• pajzsmirigytúlműködés (hipertireózis) tüneti kezelése

• glaukóma (zöldhályog) kezelése (szemcsepp formában)

Hogyan kell alkalmazni?

A béta-blokkolók alkalmazása mindig egyénre szabott.

• Általában naponta egyszer vagy kétszer kell szájon át tabletta, filmtabletta formájában alkalmazni, de klinikai körülmények között intravénásan is alkalmazhatók a béta-blokkolók.

• Hirtelen nem szabad abbahagyni az adagolását, mert úgynevezett rebound hatás léphet fel (pl. vérnyomás-emelkedés, angina). Abbahagyást megelőzően a kezelőorvossal kell egyeztetni a fokozatos dóziscsökkentésről.

Milyen mellékhatásokkal kell számolni?

Mint minden gyógyszernek, a béta-blokkolóknak is lehetnek mellékhatásaik.

Gyakoribb mellékhatások

• fáradtság

• hideg végtagok

• alacsony pulzus (bradikardia)

• szédülés

Ritkább, de fontos mellékhatások

• légutak szűkülete (bronchospazmus) (különösen nem szelektív béta-blokkolók alkalmazásánál, ez külön odafigyelést igényel asztmás és légzőszervi betegeknél)

• alvászavarok (rémálmokkal)

• depresszív tünetek

A mellékhatások előfordulási gyakorisága jelentősen függ a készítmény hatóanyagától és dózisától.

Mikor nem javasolt a béta-blokkolók alkalmazása?

Ellenjavallt vagy fokozott óvatosságot igényel:

• súlyos asztma vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

• alacsony pulzusszám (bradikardia)

• bizonyos ingerületvezetési zavarok (pl. atrioventrikuláris-blokk)

• akut szívelégtelenség egyes formái esetén

A kardioszelektív hatóanyagú béta-blokkolók alkalmazása több esetben jobban tolerálható lehet, mint a nem szelektív béta-blokkolóké, de a hatóanyag és a dózis megválasztása minden esetben orvosi mérlegelést tesz szükségessé.

Mire érdemes figyelnie a betegnek?

A béta-blokkolók szedése során különösen fontos:

• a pulzus és vérnyomás rendszeres ellenőrzése

• a gyógyszer nem önkényes elhagyása

• más gyógyszerekkel való kölcsönhatások figyelése

Ha például Ön sportol, érdemes tudnia, hogy ezek a béta-blokkolók csökkentik a maximális pulzust, így a terhelhetőség megítélése is módosulhat.

Összegezve

A béta-receptor blokkolók az egyik legjobban tanulmányozott és legszélesebb körben alkalmazott gyógyszercsoportot jelentik a kardiológiában. Szakszerű alkalmazásuk a szív- és érrendszeri tüneteket enyhíti, a hosszú távú életkilátásokat javítja. Ugyanakkor nem „egyszerű vérnyomáscsökkentők”: a hatásuk komplex, ezért alkalmazásuk mindig gondos orvosi mérlegelést igényel.

Lektorálta: Dr. Budai Mariann PhD. szakgyógyszerész