Kóka János: Nem az orvoshiány betegítheti meg a magyar egészségügyet, hanem ez!

Betegséget finanszírozunk, nem egészséget – meddig tartható fenn ez a modell? Mára civilizációs kérdéssé vált az egészségügyről való gondolkodás – állítja a Doktor24 Medicina Zrt. alapító tulajdonosa.

Húsz éve foglalkozik azzal a kérdéssel a Doktor24 Medicina Zrt. alapító tulajdonosa, hogyan lehetne Magyarországon hatékonyabban, emberibben és hosszú távon fenntartható módon működtetni az egészségügyi ellátást. A Weborvos interjújában nemcsak a magán- és állami egészségügy viszonyáról beszélt, hanem a prevencióról, a mesterséges intelligencia szerepéről és az egészség civilizációs jelentőségéről is markáns gondolatokat fogalmazott meg. Az üzenete egyértelmű: az egészség nem költség, hanem befektetés – és nem technológiai, hanem működtetésbeli szemléletváltásra van elsősorban szükség.

Orvos a rendszer végén

Korán szembesültem azzal, hogy Magyarországon nem elsősorban orvoshiány van, hanem rendszerhiány.

Az orvos a végén áll a láncnak – fogalmaz az alapító. Ha előtte a szervezés, a szabályozás és az ösztönzők rosszul működnek, akkor még a legfelkészültebb szakember is csak „tüzet olt”.

"A beteg nem attól szenved, hogy az orvos nem tudja, mit kellene csinálni, hanem attól, hogy a rendszer nem engedi megcsinálni. Egy idő után jobban érdekelt a „miért nem működik” kérdés, mint a „hogyan operálunk”. Az orvos a végén áll a láncnak. Előtte ott van a szervezés, a szabályozás, az ösztönzők. Ha ezek rosszak, akkor a legjobb orvos is csak tüzet olt."

Ez a felismerés vezette el őt oda, hogy az aktív orvosi munka helyett egyre inkább az egészségügyi működés gazdasági és szervezési kérdései kezdjék érdekelni. Nem az volt a kérdés számára, hogyan kell operálni, hanem az, miért nem engedi a rendszer, hogy az orvos elvégezze a munkáját.

Egy jól működő „sziget” a magyar egészségügyben

A Doktor24, amit húsz éve építgetünk, olyan hely, ahol biztonsággal gyógyulhatunk, ha meg tudjuk fizetni. Egy profin szervezett, pár tízmilliárdos sziget a magyar egészségügy sokezermilliárdos tengerében.

– nyilatkozta Kóka János.

A kínos kérdés azonban adott: ha ugyanazok az orvosok, ugyanazok az eszközök és sokszor ugyanazok az eljárások működnek a magánellátásban, miért nem működhetne mindez a közellátásban is? Ahogy az az interjúból kiderül, a válasz nem elsősorban pénzügyi. A kultúra, a betegút átláthatósága, a figyelem, a higiénia és az ügyfélbarát szemlélet sokkal inkább civilizációs minimum, mint költségvetési kérdés.

Az egészség nem kiadás, hanem befektetés

Az interjú egyik kulcsgondolata, hogy ma az egészségügyet döntően költségként kezeljük. Ez azonban súlyos stratégiai tévedés. Egy beteg társadalom szükségszerűen szegényebb is – kevesebb munkaképes évvel, alacsonyabb termelékenységgel, nagyobb szociális terhekkel.

A jelenlegi rendszer a betegséget finanszírozza, nem az egészséget. A megszólaló szerint ezen csak úgy lehet változtatni, ha mérni kezdjük, mi történik valójában, és azt jutalmazzuk, ami a legtöbb egészséges életévet adja. Ehhez azonban hosszú távon gondolkodó döntéshozókra és a pártpolitikai logika meghaladására lenne szükség.

Az AI mint a 21. század sztetoszkópja

A mesterséges intelligencia szerepéről szólva az interjú kifejezetten árnyalt álláspontot képvisel. Az AI semmiképp sem az orvos helyettesítője, hanem annak kiterjesztése. Olyan eszköz, amely rendszerezi a tudást, csökkenti a hibalehetőségeket, és – ami talán a legfontosabb – időt szabadít fel az orvos számára.

A valódi forradalom azonban nem technológiai, hanem kulturális. Az adatokból tudást, a tudásból pedig jobb döntéseket kellene létrehozni. Az AI elutasítása nem emberibbé, hanem gyengébbé és lassabbá teszi a rendszert – hangzik el az interjúban.

Amit nem lehet algoritmusra bízni

Van azonban egy határ, amelyet még a legfejlettebb technológia sem léphet át. A rossz hírek közlése, a félelem kezelése, az életmódváltásra való motiválás, a bizalom kialakítása – ezek nem adatvezérelt folyamatok. Az orvos-beteg kapcsolat erkölcsi viszony is, nem pusztán szolgáltatás.

„A beteg nem adatcsomag, hanem történet” – fogalmaz a megszólaló. Ha ezt a dimenziót kiszerveznénk a gépeknek, nem hatékonyságot nyernénk, hanem önazonosságot veszítenénk.

Magán és állami: nem ideológia, hanem gyakorlat

Az interjú határozottan elutasítja a magán- és az állami egészségügy ideológiai szembeállítását. A beteg szempontjából ugyanis teljesen mindegy, ki a fenntartó – az számít, hogy időben és megfelelő minőségben kapjon ellátást.

A magánszektor gyorsaságot, szervezettséget és ügyfélbarát működést hoz, míg az állami rendszer képes nagy léptékben gondolkodni, prevencióba fektetni és olyan eseteket ellátni, amelyek piaci alapon nem lennének fenntarthatók. Valódi együttműködés csak akkor jöhet létre, ha a kérdést nem politikai, hanem gyakorlati problémaként kezeljük.

Longevity: örök élet helyett későbbre tolt betegségek

Az úgynevezett anti-aging megközelítést az interjú tudatosan újradefiniálja. Nem az örök fiatalságról, hanem a betegségek késleltetéséről és a jobb életminőségről van szó. Arról, hogy 65–75 éves korban ne „beteg idős” legyen valaki, hanem aktív, önálló ember.

A gond ott kezdődik, ahol a piac megelőzi a tudományt: csodakúrák, bizonyíték nélküli kezelések, kontrollálatlan gyógyszerezés. A valódi út ezzel szemben meglepően konzervatív: bizonyítékokon alapuló prevenció, testsúlykontroll, izomépítés, alvás, stresszkezelés, mozgás, függőségkezelés, valamint célzott szűrések. Ennek nemcsak egészségügyi, hanem mérhető gazdasági haszna is van.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!