10 gyakori hiba a pszichoterápiában – így szabotálhatja akaratlanul a saját fejlődését

A terápia nem tökéletes teljesítményről, hanem őszinte részvételről szól. Ha magára ismer valamelyik pontban, ne tekintse kudarcnak. Inkább lehetőségnek arra, hogy tudatosabban legyen jelen a saját folyamatában.

A terápia sokak számára bátor döntés: szembenézni önmagunkkal, kimondani a kimondhatatlant, és változtatni azon, ami régóta fáj. Az időpont lefoglalása azonban még nem jelenti azt, hogy a folyamat valóban a lehető legtöbbet adja Önnek. A mentálhigiénés szakemberek szerint léteznek olyan, gyakran észrevétlen viselkedések, amelyek csendben lassítják vagy akár meg is akasztják a fejlődést.

- A terápia megkezdése gyakran átgondolt, tudatos döntés. Sok ember számára ez valami olyasmi, amit régóta halogattak, vagy nehezen tudtak elérni. Éppen ezért különösen fontos, hogy ez az erőfeszítés valóban megtérüljön - mondja Dr. Sue Varma pszichiáter a Huffington Post-nak.

Nézzük, melyek azok a tipikus buktatók, amelyekről talán nem is gondolná, hogy Önre is jellemzők lehetnek.

Amikor fizikailag jelen van, de fejben máshol jár

Az online ülések elterjedésével egyre gyakoribb, hogy a kliens ugyan belép a beszélgetésbe, de közben e-maileket olvas, üzeneteket ír, vagy fél szemmel a napi teendőit figyeli. Elsőre ártatlannak tűnhet, ám minden apró figyelemelterelés megszakítja az érzelmi elmélyülést. A terápia nem háttértevékenység: ha nem adja meg neki a teljes figyelmet, éppen a lényege vész el.

Érdemes úgy készülni egy online alkalomra is, mintha a terapeuta rendelőjébe lépne be. Zárt ajtó, lenémított telefon, zavartalan tér – ezek nem formalitások, hanem a belső munka feltételei.

Túl gyorsan ítéletet mond a folyamatról

Sokan már egy-két ülés után csalódottan távoznak, mert nem érzik azonnal a változást. Dr. Varma szerint gyakori hiba, hogy túl korán abbahagyjuk a terápiát, gyakran egyetlen ülés vagy egyetlen csalódást okozó élmény után, majd évekre teljesen lemondunk róla. A lélek nem gyorsjavító műhely. A felismerésekhez és a viselkedésminták átalakításához idő, ismétlés és türelem szükséges.

A fejlődés ráadásul ritkán egyenes vonalú. Vannak hetek, amikor úgy érzi, visszalépett – miközben valójában mélyebb rétegekhez jutott el.

A „jó tanuló” szerep csapdája

Előfordulhat, hogy tudat alatt igyekszik „szépen teljesíteni” a terápiában. Logikus magyarázatokat ad, higgadtan elemzi az eseményeket, és kerüli az igazán nyers érzelmek kimondását. Ezzel azonban éppen azt a réteget takarja el, amelyen dolgozni kellene.

A terápia nem vizsga. Nem kell érettnek, kiegyensúlyozottnak vagy következetesnek látszania. A düh, a szégyen, az irigység vagy a bizonytalanság kimondása sokkal többet mozdíthat előre, mint egy gondosan szerkesztett beszámoló.

Vannak, akik rendkívül árnyaltan és logikusan tudnak beszélni az érzéseikről. Elemzik a helyzeteket, pszichológiai fogalmakkal írják le a működésüket, és pontosan megnevezik a mintázataikat. Mindez elsőre kifejezetten érett önismeretnek tűnhet.

A probléma akkor jelentkezik, ha az elemzés helyettesíti az átélést. Az érzelmekről beszélni nem ugyanaz, mint érezni őket. A túlzott intellektualizálás távolságot teremt a fájdalomtól, és biztonságos keretet ad – ugyanakkor megakadályozhatja a mélyebb feldolgozást. A terápia nem pusztán gondolkodási gyakorlat, hanem érzelmi tapasztalás is. Amikor sikerül lelassítani, és megengedni magának az érzések valódi átélését, a változás sokkal mélyebb szinten indul el.

Gyors megoldást vár a kellemetlen érzésekre

Sokan úgy érkeznek terápiába, mintha egy érzelmi fájdalomcsillapítót keresnének. Omar Torres pszichoterapeuta szerint a legnagyobb tévedés az, amikor valaki azonnali javítást vár. A nehéz érzések eltüntetése helyett a cél inkább az, hogy megtanuljon velük együtt élni, szabályozni és értelmezni őket.

Kényes témák elodázása

Szexualitás, pénz, függőségek, szégyen – ezekről nehéz beszélni. Természetes, ha hezitál. Ám éppen azok a témák tartalmazzák a legtöbb gyógyító potenciált, amelyeket legszívesebben elkerülne.

Ha nehéz kimondani valamit, kezdheti azzal, hogy elmondja: zavarban van. Már ez a lépés is a bizalom és az önazonosság erősödését jelzi.

A külvilág hibáztatása az önvizsgálat helyett

Gyakori, hogy valaki felsorolja, mi minden rossz az életében: a párkapcsolat, a munkahely, a család. Ezek valóban fájdalmas tényezők lehetnek. A terápia azonban nem csupán a körülmények elemzéséről szól, hanem arról is, hogy Ön miként reagál rájuk.

A külső változásokra várni könnyebb, mint belül dolgozni. Mégis az igazi elmozdulás akkor történik, amikor felteszi magának a kérdést: ebben a helyzetben milyen emberré szeretnék válni?

- Néha az emberek bejönnek, és rámutatnak mindenre, ami rossz az életükben, és azt mondják: »Bárcsak ezek a dolgok másképp lennének, akkor jobban érezhetném magam«” – mondta. A terápia, az önmagunkon való munka lényege, hogy másképp érezzük magunkat annak ellenére, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy vannak.

A külső körülmények megváltozására várni ritkán vezet valódi belső átalakuláshoz. Ha azt gondolja, majd akkor lesz nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagy elégedettebb, amikor a munkahelye, a párkapcsolata vagy az anyagi helyzete rendeződik, könnyen egy végtelen várakozásba csúszhat bele.

Nina Tomkiewicz terapeuta erre így hívta fel a figyelmet:

- Nemcsak örökké várhatunk, de lemondunk a felelősségről is azért, hogyan jelenünk meg az életünkben.” Hozzátette: ilyenkor tulajdonképpen azt mondjuk magunknak.

- Ez a rossz dolog itt van, ami nem tetszik, ezért mérges leszek emiatt, és mivel jó okom van a mérgeskedésre, nem fogok megváltozni. Pedig a valódi kérdés inkább az lehetne: „Mivé kell válnom ebben az élettapasztalatban?”

A hangsúly tehát nem csupán azon van, hogy mi történik Önnel, hanem azon is, hogyan reagál rá. Milyen ember szeretne lenni egy nehéz helyzet közepén? Hogyan tudna úgy válaszolni, hogy az ne tovább növelje a feszültséget, hanem erősítse az önazonosságát és belső stabilitását?

A panaszkodás mint érzelmi szelep

A beszélgetés önmagában megkönnyebbülést hozhat. A gond akkor kezdődik, ha minden ülés pusztán ventillálás marad. A történetek újra és újra elhangzanak, de a szerepe, felelőssége és választási lehetőségei nem kerülnek górcső alá.

A felszabadító érzés fontos, de csak a folyamat egyik része. A tartós változás akkor kezdődik, amikor a felismerések cselekvésbe fordulnak.

Függővé válik a terapeutától

Előfordul, hogy valaki minden válaszért a terapeutához fordul, és azt várja, hogy ő mondja meg a helyes irányt. A szakember azonban nem döntéshozó helyettünk.

Torres hangsúlyozta:

- Bár hivatalos képzésben részesültünk, emberek vagyunk, és nem mindentudók. A terapeuta kérdez, tükröt tart, segít rendszerezni – de a felismerések és döntések végső soron Öntől származnak.

Nem mondja el, ha valami nem működik

Ha egy gyakorlat értelmetlennek tűnik, vagy egy megjegyzés nem talál célba, fontos, hogy ezt kimondja. A terápia együttműködés. Az őszinte visszajelzés nem sértés, hanem a bizalom jele.

Sokan évekig járnak terápiára anélkül, hogy jeleznék: nem érzik az előrelépést. Pedig a célok és elvárások tisztázása nélkül nehéz közös irányba haladni.

Azt gondolja, a munka az ülésen véget ér

A heti ötven perc fontos, de önmagában kevés. Ahogy egy személyi edzővel végzett egyetlen edzés sem formálja át a testet, úgy a terápiás beszélgetés sem hoz tartós változást, ha nem viszi tovább a mindennapokba.

A felismeréseket be kell építeni a hétköznapi helyzetekbe: egy új kommunikációs próbálkozásban, egy határ meghúzásában, egy őszintébb reakcióban. A valódi erősödés ott történik, ahol a megszokott mintákkal szemben másképp cselekszik.

A rejtett ellenállás szerepe

A változás még akkor is szorongást kelthet, ha tudatosan vágyik rá. Amikor közelebb kerül egy fájdalmas felismeréshez vagy egy régóta kerülgetett döntéshez, könnyen megjelenhet a belső ellenállás. Ez nem feltétlenül látványos: lehet egy elmaradt házi feladat, egy elviccelt téma, egy késés vagy hirtelen jelentkező fáradtság.

A rejtett ellenállás gyakran a védelem eszköze. A psziché próbálja fenntartani az egyensúlyt, még akkor is, ha az a jelenlegi állapotban nem ideális. Fontos megérteni, hogy ez nem rosszindulat vagy lustaság, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus. Amikor sikerül ezt felismerni és kimondani a terápiában, az már önmagában előrelépés. A valódi munka sokszor ott kezdődik, ahol a legnagyobb az ellenállás.

A tünetek „haszna”

Bármilyen meglepő, egy-egy tünetnek lehet rejtett funkciója az életében. A szorongás például távol tarthatja Önt a konfliktusoktól, a túlzott megfelelés megóvhatja a visszautasítástól, a halogatás pedig megvédheti a kudarctól. Ezek a minták rövid távon biztonságot nyújthatnak, még ha hosszú távon korlátozóvá is válnak.

Amíg nem lát rá arra, hogy a problémás működésmód mitől éri meg valamilyen szinten, addig nehéz lesz elengedni. A terápiában gyakran az a fordulópont, amikor felismeri: a tünet egyszerre okoz szenvedést és kínál védelmet. E kettősség elfogadása segít abban, hogy ne önmagát hibáztassa, hanem tudatosan döntsön egy új, egészségesebb működés mellett.

Figyelmébe ajánljuk

Pszichológus vagy pszichiáter? Mikor, melyik szakember segíthet igazán

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!