Egyre boldogtalanabbak a fiatalok – a Harvard kutatói szerint ezek állhatnak a háttérben

A kutatók ráadásul nem pusztán azt kérdezték, hogy a fiatalok boldognak érzik-e magukat. Egy tucatnyi mutatót vizsgáltak, amelyek között szerepelt a boldogság és az élettel való elégedettség, a mentális és fizikai egészség, az élet értelmének és céljának érzése, az emberi kapcsolatok, a személyes értékek, valamint a pénzügyi és anyagi biztonság. Az eredmény minden területen ugyanabba az irányba mutatott: a legfiatalabb felnőttek érezték úgy, hogy rosszabb helyzetben vannak.

Régen éppen a fiatalok tűntek boldogabbnak

Tyler VanderWeele, a Harvard Human Flourishing Program igazgatója és a kutatás vezető szerzője szerint korábban több vizsgálat is úgynevezett U alakú mintát talált az életkor és az élettel való elégedettség kapcsolatában. A fiatal felnőttek viszonylag elégedettek voltak, középkorban csökkent a jóllét, majd idősebb korban ismét emelkedett.

A középkorúak rosszabb eredményeit gyakran azzal magyarázták, hogy ebben az életszakaszban egyszerre több irányból érkezik terhelés: kisgyerekek, idősödő szülők, karrierépítés, pénzügyi kötelezettségek és a híres „életközepi válság” is szerepet játszhatott. A fiatalabbak ezzel szemben kevesebb felelősséggel, több lehetőséggel és intenzívebb társas élettel rendelkeztek.

Még az idősek is meglepően jó eredményeket mutattak. Bár az életkor előrehaladtával több egészségi probléma jelentkezhet, a kutatások szerint sokan idősebb korban is elégedettebbek voltak, mint középkorúként. VanderWeele szerint ebben szerepet játszhat a jobb érzelemszabályozás, a hála erősödése és az is, hogy bizonyos életszakaszok nehézségei addigra már lezárultak.

2022-re teljesen megfordult a sorrend

A Harvard által vezetett vizsgálatban azonban 2022 januárjára egészen más kép rajzolódott ki. VanderWeele szerint a jóllét minden vizsgált dimenziója szigorúan emelkedett az életkorral. Magyarul: minél fiatalabb volt valaki, annál rosszabb eredményeket adott, a 18–25 évesek pedig minden területen a lista végére kerültek.

A kutató szerint ez nem pusztán a fiatalok mentális egészségügyi válságát mutatja. A probléma ennél szélesebb: a fiatalok rosszabbnak értékelték a saját fizikai egészségüket, társas kapcsolataikat, anyagi helyzetüket, életük értelmét és általános jóllétüket is.

Ez különösen azért volt meglepő, mert fizikai egészség tekintetében intuitívan éppen a fiatalok előnyére számítanánk.

Még a saját fizikai egészségüket is rosszabbnak érezték

A kutatás 2022 januárjában zajlott, vagyis még erősen jelen volt a Covid–19-járvány hatása. Az omikron variáns újra megnehezítette a társasági és közösségi életet, nem sokkal azután, hogy már úgy tűnt, a korlátozások enyhülhetnek. VanderWeele szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a fiatalok saját fizikai állapotukat rosszabbnak ítélték meg.

Más tényezők is szóba jöhetnek. A professzor szerint elképzelhető, hogy a fiatalok úgy érzik, nem élnek olyan egészségesen, ahogyan kellene. A drog- és alkoholfogyasztás növekedése, illetve a saját elvárások és a valós közérzet közötti különbség is hatással lehet arra, hogyan értékelik a fizikai állapotukat. Egy huszonéves joggal gondolhatja azt, hogy ebben az életkorban energikusnak és fizikailag erősnek „kellene” lennie – ha ezt nem érzi, az különösen rossz élmény lehet.

A magány különösen erősen érinti őket

A fiatalok társas kapcsolatai szintén rossz eredményt mutattak. A vizsgálatban náluk volt a legalacsonyabb a társas kapcsolódás érzése.

A járvány alatt általánosságban valamelyest nőtt a magány az Egyesült Államokban, de a visszaesés különösen erős volt a fiataloknál. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az idősebb felnőtteknek gyakran már kialakult baráti körük, családi kapcsolataik és közösségeik voltak, amelyekre a lezárások alatt is támaszkodhattak. A fiatal felnőttek ezzel szemben éppen abban az életszakaszban voltak, amikor új kapcsolatokat, közösségeket és társas hálót kellene kiépíteniük – ezekre a lehetőségekre azonban a pandémia komoly csapást mért.

Ez azért is különösen fontos, mert a társas kapcsolatok nem önállóan működnek. VanderWeele hangsúlyozta, hogy a jóllét különböző területei összefüggenek egymással: ha javulnak az emberi kapcsolataink, később nagyobb eséllyel javulhat a boldogságunk, az egészségünk és az élet értelmességének érzése is.

Nem csak a közösségi média lehet a hibás

A Harvard-kutatás önmagában nem alkalmas arra, hogy megmondja, pontosan mi okozta ezt a fordulatot. VanderWeele hangsúlyozta, hogy az adatok leíró jellegűek, ezért közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem lehet belőlük bizonyítani. Más vizsgálatok eredményeivel együtt azonban több lehetséges magyarázat kirajzolódik.

Az egyik ilyen tényező az anyagi bizonytalanság. A fiatalok karrierlehetőségei és az előrelépés kiszámíthatósága nem feltétlenül olyan, mint évtizedekkel korábban. Az Egyesült Államokban az oktatáshoz kapcsolódó adósságok is jelentős terhet jelenthetnek, miközben a nagyvárosi lakhatási költségek meredeken emelkedtek. VanderWeele arra is utalt, hogy bár a Z generáció jelentős része szeretne saját lakást, sokan elérhetetlennek érzik ezt a célt.

A közösségi média szintén szerepet játszhat. VanderWeele szerint korábbi kutatások átlagosan kedvezőtlen kapcsolatot találtak az intenzív közösségimédia-használat, valamint a mentális egészség és a jóllét között, és a magas használat jóval gyakoribb a fiataloknál.

A kutató ugyanakkor ennél szélesebben nézi a kérdést. Szerinte a családi életben való részvétel és a vallási közösségekhez tartozás is összefügghet a jóllét több elemével, ezekben pedig jelentős visszaesés történt.

A világ is fenyegetőbb helynek tűnhet

A politikai megosztottságot szintén lehetséges tényezőként említi a Harvard szakértője. Ha valaki úgy érzi, hogy az ország másik felét ellenségként kell kezelnie, az önmagában is rombolhatja a közösséghez tartozás érzését.

Ehhez társult az elmúlt évek bizonytalansága: a világjárvány, az orosz–ukrán háború és a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak. VanderWeele szerint mindez természetesen minden korosztályt érint, de az idősebbeknek voltak hosszabb, stabilabb életszakaszaik, amelyekhez viszonyíthattak. A húszas éveikben járók számára a világ emiatt fenyegetőbbnek és kiszámíthatatlanabbnak tűnhet.

Ez egy fontos különbség. Egy ötvenéves ember átélhetett már több gazdasági, politikai vagy személyes válságot, és tudhatja tapasztalatból, hogy a nehéz időszakok véget érhetnek. Egy húszéves számára viszont az első felnőtt éveket akár egymást követő globális válságok határozhatták meg.

A mentális egészség kezelése önmagában nem elég

A fiatalok szorongása, depressziója és más mentális problémái természetesen fontosak, és VanderWeele szerint foglalkozni kell velük. A Harvard professzora azonban úgy látja, hogy hiba lenne a teljes problémát kizárólag mentális egészségügyi kérdéssé szűkíteni.

A jóllét ennél sokkal szélesebb fogalom. Magában foglalja a testi egészséget, a boldogságot, az élet értelmét és célját, az emberi kapcsolatokat, az anyagi biztonságot és azt is, hogyan gondolkodunk saját életünkről és értékeinkről.

Ezért a megoldás sem lehet kizárólag több pszichológus vagy antidepresszáns. VanderWeele szerint egyszerre kellene erősíteni a kapcsolatokat és közösségeket, foglalkozni a fiatalokra nehezedő gazdasági terhekkel, és olyan kereteket biztosítani, amelyek között értelmet és célt találhatnak az életükben.

A generációk közötti különbség nagyobb volt, mint más csoportok között

A vizsgálat egyik feltűnő eredménye az volt, hogy az életkor szerinti eltérések nagyobbnak bizonyultak, mint a nemek vagy a rassz alapján megfigyelhető különbségek.

Ez VanderWeele szerint olyan kérdés, amelynek a döntéshozók figyelmét is fel kellene keltenie. Nemcsak azt kellene vizsgálni, milyen intézkedések segítenek a következő néhány évben, hanem azt is, milyen társadalmat hagyunk a következő generációkra.

A fiatalok jólléte ugyanis nem pusztán egyéni felelősség. Ha a lakhatás elérhetetlen, az anyagi biztonság bizonytalan, a társas közösségek gyengülnek, és a jövő folyamatos fenyegetések sorozatának tűnik, azt nem lehet kizárólag azzal megoldani, hogy az egyén próbáljon „pozitívabban gondolkodni”.

Nem minden fiatal boldogtalan

Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatás átlagokról beszél. Természetesen rengeteg 18–25 éves ember él kiegyensúlyozott, elégedett életet, ahogyan idősebb korban is sokan küzdenek súlyos lelki, anyagi vagy társas problémákkal. VanderWeele maga is felhívta a figyelmet arra, hogy az átlagok jelentős egyéni különbségeket rejtenek.

A kutatás jelentősége inkább abban rejlik, hogy társadalmi szinten megváltozott egy régóta ismert minta. A fiatal felnőttkor korábban átlagosan a magasabb elégedettség időszakának számított. A Harvard által vizsgált adatokban viszont már éppen ez a csoport került a legrosszabb helyzetbe.

Van kiút, de nincs egyetlen gyors megoldás

VanderWeele szerint a jóllét különböző elemei kölcsönösen erősíthetik egymást. Ha javulnak a társas kapcsolataink, az később a boldogságra, az egészségre és az élet értelmességének érzésére is pozitívan hathat. Ha valaki új célt vagy értelmet talál, az ugyancsak összekapcsolódhat jobb lelki és testi állapottal.

A megoldás ezért valószínűleg nem egyetlen beavatkozásban rejlik. Nem elég csak a mentális egészséggel foglalkozni, ahogyan pusztán a pénzügyi problémák rendezése sem oldana meg mindent. Közösségekre, emberi kapcsolatokra, gazdasági lehetőségekre, értelemre és kiszámíthatóbb jövőképre egyszerre lehet szükség.

A Harvard kutatásának talán legfontosabb üzenete ezért nem az, hogy a mai fiatalok „boldogtalanabb generációt” alkotnak. Sokkal inkább az, hogy a korábban természetesnek hitt fiatal felnőttkori előny eltűnt, és ezt érdemes komolyan venni. Ha egy egész generáció egyszerre érzi rosszabbnak a kapcsolatait, a pénzügyi helyzetét, az egészségét és a jövőjét, akkor a válasz sem korlátozódhat arra, hogy mindenki egyénileg próbáljon jobban megbirkózni vele.

Ez is érdekelheti

A nagy magyar paradoxon: tudjuk a boldogság receptjét, mégsem aszerint élünk

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!