Ön is úgy tudta, hogy a lazac mindig a legjobb választás a halak közül? Egy friss tanulmány szerint téved!
Nem biztos, hogy mindig a lazac a legjobb választás.
A lazacot régóta az egészséges étrend egyik csúcsragadozójaként tartjuk számon — nem véletlenül, hiszen különösen gazdag omega-3 zsírsavakban. Azonban egy friss, átfogó brit kutatás szerint érdemes lehet újragondolni, hogy mely tengeri halakat részesíti előnyben, amikor a tányérjára kerül a sor. A szakemberek azt javasolják: a kisebb, vadon élő olajos halak közvetlen fogyasztása több kulcsfontosságú tápanyagot biztosíthat, mint a tenyésztett lazacból származó filé.
Miért érdemes más halakat is fogyasztani?
A Cambridge-i és a Lancasteri Egyetem kutatói a Norvégia lazactenyésztésben használt adataira építve elemezték a vadon fogott, közvetlenül fogyasztható halak (például makréla, szardella, hering és spratt) tápanyagtartalmát, összehasonlítva azt a tenyésztett lazacéval. A vizsgálat kilenc, az emberi egészség szempontjából kiemelten fontos mikrotápanyagra fókuszált: jódra, kalciumra, vasra, B12-vitaminra, A-vitaminra, omega-3 zsírsavakra (EPA és DHA), D-vitaminra, cinkre és szelénre.
Hat tápanyagból többet adnak a vadon élő halak
A Nature folyóiratban megjelent tanulmány rámutatott, hogy a vadon fogott, közvetlenül fogyasztható halak több kulcsfontosságú tápanyagot tartalmaznak, mint amennyi ténylegesen megtalálható a tenyésztett lazacfilében:
- Kalcium és jód: a vadon élő halakban ezek mennyisége jelentősen magasabb volt — több mint ötszörös, illetve négyszeres arányban.
- Vas, omega-3 zsírsavak, B12- és A-vitamin: ezekből az esszenciális tápanyagokból is több volt az apróbb vadon élő fajokban, mint a lazacban.
- D-vitamin: nagyjából hasonló mennyiségben volt jelen mindkét esetben.
- Szelén és cink: ezekből a lazac többfélét tartalmazott, de ezek egy részét valószínűleg a takarmányban lévő más összetevők növelték meg.
A tudósok így arra is rámutattak, hogy a lazactenyésztés során a vadon fogott halakat táplálékként használó gyakorlat nem minden esetben a leghatékonyabb módja azoknak a tápanyagoknak az eljuttatására az emberekhez.
Több tápanyaghoz jutnánk, ha közvetlenül ennénk ezeket az halakat
Az elemzés azt is feltárta, hogy a vadon fogott halak közvetlen emberi fogyasztása javítaná a teljes tápanyag-kihasználást a tengeri erőforrásokból. Ha például a lazac takarmányozására használt vadon fogott halak egyharmadát közvetlen ételként fogyasztanánk el, az növelné a rendelkezésre álló egészséges tengeri élelmiszer mennyiségét, miközben az ipari feldolgozásból származó melléktermékeket továbbra is fel lehetne használni takarmányként.
Ez azért fontos, mert a globális táplálkozási hiányosságok — különösen a D-vitamin és jód hiánya — világszerte sokak egészségét veszélyeztetik. Például az Egyesült Királyságban télen a felnőttek többsége nem jut elegendő D-vitaminhoz, és a fiatal nők körében gyakori a jód- és vashiány.
Fenntarthatóság és egészség kéz a kézben
A kutatás még egy fontos összefüggésre rámutat: a lazacipar, bár fontos szereplője a globális élelmiszer-ellátásnak, nagy mennyiségű vadon fogott halat használ fel takarmányozási célokra — amelyek közül sok közvetlenül fogyasztható emberi élelmiszerként is.
Ez nemcsak tápanyagveszteséget okoz, hanem növeli a tengeri erőforrásokra nehezedő nyomást is. A kutatók ezért azt javasolják, hogy ne csak a mennyiségi haltermelést, hanem a tápanyagmegtartást is mérjük az élelmiszer-ellátási láncban, és törekedjünk olyan stratégiákra, amelyek egyszerre szolgálják az emberi egészséget és a környezet fenntarthatóságát.
Akkor a lazac egészségtelen?
Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatási eredmények nem a lazac ellen szólnak. A tenyésztett lazac továbbra is értékes fehérje- és omega–3-forrás, és sok ember számára könnyen elérhető, megszokott választás. A probléma nem a lazac fogyasztásával, hanem azzal van, hogy a halfogyasztás gyakran túlságosan egyoldalúvá vált. Ha szinte kizárólag lazac kerül az asztalra, azzal akaratlanul is háttérbe szorulnak olyan halfajok, amelyek bizonyos mikrotápanyagokból még többet biztosítanának. A kutatók üzenete tehát nem tiltás, hanem arányváltás: a lazac maradhat az étrend része, de nem feltétlenül kell egyedüli főszereplőnek lennie.
Összegzés: mit érdemes választani?
Ha legközelebb halat vásárol, érdemes lehet szélesebb szemmel nézni a választékot. A makréla, hering és a szardella nemcsak ízletes, de táplálkozási szempontból is kiváló alternatívát kínálhat a tenyésztett lazaccal szemben, miközben segíthet abban, hogy több fontos mikrotápanyagot juttasson a szervezetébe.
Sem a lazac, sem a tonhal: egy másik hal támogatja jobban a szívet, az agyat és az immunrendszert
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
