Kimeríti a zsúfolt környezet és a zaj? Így kezelje a szenzoros túlérzékenységet
Volt már olyan Önnél, hogy egyszerűen besokallt az ingerektől?
Előfordult már Önnel, hogy egy zsúfolt áruházban, a város zajában vagy akár otthon, a gyerekek nevetése és a csörgő telefon mellett hirtelen úgy érezte: „már nem bírom tovább”? Ez nem egyszerű türelmetlenség, hanem sokszor a szenzoros túlterhelés jele. Ilyenkor az érzékszerveink – a látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés – egyszerre küldenek túl sok ingert az agynak, amely képtelen mindezt feldolgozni. Az eredmény szorongás, ingerlékenység, fejfájás vagy az azonnali menekülés vágya lehet. Bár elsőre hétköznapi kellemetlenségnek tűnik, a jelenség mögött komoly idegrendszeri érzékenység is meghúzódhat, és ha rendszeressé válik, mindenképp érdemes foglalkozni vele.
Mi a szenzoros túlterhelés?
Biztosan volt már olyan élménye, hogy egy zsúfolt bevásárlóközpontban, egy hangos koncerten vagy éppen a telefon folyamatos csipogása közben hirtelen úgy érezte: „ez már sok”. Ezt a jelenséget nevezi az orvostudomány szenzoros túlterhelésnek. A lényege, hogy az érzékszervek – a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás – egyszerre túl sok ingert küldenek az agynak, amely képtelen azokat megfelelően feldolgozni. Ilyenkor az ember szorongást, ingerlékenységet, kimerültséget vagy akár testi tüneteket is tapasztalhat – írja a Health.com.
Kik érintettek leginkább?
Bár elméletileg bárkinél előfordulhat, mégis vannak csoportok, akik sokkal hajlamosabbak rá. Az autizmus spektrumzavarral élők, az ADHD-val küzdők, valamint a poszttraumás stressz szindrómától szenvedők különösen gyakran számolnak be szenzoros túlterhelésről. Az ő idegrendszerük érzékenyebben reagál a külvilág ingereire, így könnyebben túlcsordul. Nem véletlen, hogy a pszichológusok és idegtudósok is kiemelten foglalkoznak ezzel a jelenséggel – írja a Medical News Today.
Hogyan ismerhető fel?
A szenzoros túlterhelés gyakran már az első percekben észrevehető, ha az ember figyel a testére. Egyesek szorongást, ingerlékenységet vagy dühkitörést élnek át, mások fejfájást, szédülést vagy erős fáradtságot tapasztalnak. Előfordulhat, hogy hirtelen képtelenné válunk koncentrálni, és csak arra vágyunk, hogy minél hamarabb elhagyjuk a zsúfolt, hangos helyet. Az ilyen reakciók nem gyengeséget, hanem a szervezet természetes védekező mechanizmusát jelentik – írja a Cleveland Clinic.
Miért fontos erről beszélni?
A modern életmód tele van zajjal, fényekkel, képernyőkkel és értesítésekkel. Ezek mind apró, ártalmatlannak tűnő ingerek, de ha egyszerre túl sok ér bennünket, az agyunk telítődik. Ezért a szenzoros túlterhelés nem csupán az érzékenyebb idegrendszerű emberek problémája, hanem mindannyiunké. A különbség csupán az, hogy kinek mennyi ideig tart elviselni a fokozott ingermennyiséget. Az is kiderült a kutatásokból, hogy azok, akik hajlamosabbak rá, gyakrabban szenvednek stressztől és mentális fáradtságtól, és az életminőségük is romolhat.
Hogyan lehet kezelni?
A legfontosabb lépés az önismeret. Ha felismeri, milyen helyzetekben jelentkezik a túlterhelés, előre készülhet rá. Sokat segíthet a környezet tudatos alakítása: a fények tompítása, a háttérzaj csökkentése, a képernyőidő mérséklése. A relaxációs technikák, például a mély légzés, a meditáció vagy a mindfulness is bizonyítottan csökkentik a feszültséget. Ha a zaj a fő kiváltó tényező, zajszűrős fejhallgató vagy egyszerű füldugó is enyhítheti a terhelést. Fontos azonban, hogy ha a panaszok rendszeresen jelentkeznek, szakember – például pszichológus vagy foglalkozásterapeuta – segítségét is érdemes kérni, mert a célzott terápiás módszerek tartós javulást hozhatnak.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
A szenzoros túlterhelés bizonyos mértékig „normális” jelenség lehet mindannyiunk életében, de vannak helyzetek, amikor már érdemes szakemberhez fordulni.
Orvoshoz vagy pszichológushoz célszerű felkeresni, ha a túlterhelés rendszeresen előfordul, és érezhetően rontja az életminőséget. Ha például a munkahelyen, iskolában vagy otthon újra és újra képtelenné válik koncentrálni, ha gyakoriak a fejfájások, a szorongás vagy a dühkitörések, az már nem egyszerűen „túl sok inger”, hanem olyan állapot, ami mögött kezelhető idegrendszeri érzékenység vagy pszichés probléma is meghúzódhat.
Különösen indokolt szakemberhez fordulni akkor, ha a túlterhelés más betegségekkel társul. Az autizmus spektrumzavar, az ADHD vagy a poszttraumás stressz szindróma esetén a szenzoros túlérzékenység gyakran súlyosbítja a mindennapokat, és célzott terápiák – például kognitív viselkedésterápia vagy foglalkozásterápia – sokat javíthatnak a helyzeten.
10 árulkodó jel, amely segíthet felismerni az autizmust
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
