Rá lehet-e szokni a kebabra? Egy dietetikus őszintén beszél arról, mit gondol erről a nemzeti ételről
Egy jól elkészített kebab mindent tartalmaz, amit egy rendes étkezésnek tartalmaznia kell: hús, sok zöldség, és egy kevés szénhidrát. Az utcai gyorsételes változatokkal már akadhatnak gondok.
Vajon pontosan mi kerül a pitába vagy a tortillába, és fogyasztható-e rendszeresen komolyabb egészségügyi aggályok nélkül? E dilemmára Aleksandra Kureń, klinikai dietetikus és a Centrum Respo tanácsadója igyekszik választ adni.
A kebab gyökerei az ókori Perzsiáig nyúlnak vissza, hazánkban leggyakrabban a döner kebabbal találkozhatunk. Ez a változat függőlegesen forgó nyárson sült húsból készül, amelyet friss salátával, pitában, lepényben, zsemlében vagy tortillában tálalnak. Hagyományosan bárányhússal és kecskesajttal készülne, ám európában inkább a csirkét és a marhahúst részesítik előnyben.
Milyen legyen egy jó kebab egy táplálkozási szakértő szerint?
Az egészség szempontjából a kulcs a felhasznált hús minősége. Kureń a Medonet-nek nyilatkozva arra figyelmeztet, hogy a sokszor utcán, gyorsan elkészített kebabok alapja gyakran silányabb hús, amelyet állati zsírral és mechanikusan lefejtett húspéppel dúsítanak. Ez nemcsak bőr- és porcmaradványokat tartalmazhat, hanem jelentősen meg is növeli a kalóriatartalmat. Egy adag kebab így könnyen elérheti a 600–700 kilokalóriát, sőt, akár többet is, miközben a tápértéke kétséges marad.
Az ideális kebab ezzel szemben átlátható, ellenőrzött összetevőkből készül. Leginkább akkor számít jó választásnak, ha házilag állítja össze: sovány csirke- vagy pulykahússal, teljes kiőrlésű lepényben, bőséges zöldségfeltéttel és könnyű, joghurtos öntettel. Ha mégis utcai árustól vásárol, érdemes megnéznie a húst: a rendezett, áttetsző rétegek jobb minőséget sejtetnek. A túlzott mennyiségű sült krumplival vagy fehér lisztes zsemlében kínált változatot érdemes kerülni.
Lehet-e valaki „kebabfüggő”?
A „függőség” szó hallatán leginkább az alkoholra, a dohányzásra vagy a kábítószerekre gondolunk. Ezeknél a szervezete valóban kialakítja a fizikai és pszichés függőséget, amely komoly elvonási tünetekkel járhat. A kebab – vagy bármilyen más étel – ilyen értelemben nem tekinthető addiktívnak.
Ami viszont megtörténhet, az a pszichés kötődés. Amikor elfogyaszt egy kebabot, az agya dopamint szabadít fel – ugyanazt a „jutalmazó” hormont, amely akkor is aktiválódik, ha valami örömteli élmény éri. Ez a jó érzés arra ösztönözheti, hogy újra és újra keresse ugyanezt a tapasztalatot. Ilyenkor nem a kebab önmagában „függőséget okozó”, hanem az étkezéshez társított élmény: a társaság, a gyors jutalom, a megszokott ízvilág.
Hasonló jelenséget látunk más kedvelt ételeknél is, például az édességeknél vagy a pizzánál. A kulcs az, hogy a kebabfogyasztás ne váljon rendszeressé oly módon, hogy kiszorítsa a kiegyensúlyozott étrendet. Ha a kebab inkább jutalom, különleges alkalom marad, nem okoz egészségügyi problémát és nem alakul ki káros szenvedély.
Kebab és alkohol: hogyan működik ez a kombináció számunkra?
– Sokaknak a hétvégi rutin része, hogy bulizás, alkohol fogyasztás után a hajnali órákban kebabbal zárják az estét. Míg önmagában az alkohol étellel együtt történő fogyasztása kedvező lehet, hiszen lassítja az etanol felszívódását, addig ha nagyon nehéz, zsíros fogásokkal – például kebabbal – párosítjuk, az könnyen gyomor- és bélrendszeri kellemetlenségeket idézhet elő. Végső soron minden az egyéni érzékenységtől függ – magyarázta a táplálkozási szakértő.
Utcai gyorsétel: lehet-e egészséges
Az utcai gyorsételekhez hasonlóan a kebab esetében sem mindegy, milyen gyakorisággal és milyen formában fogyasztja. A nagy energiatartalmú, zsíros húsokból és fehér lisztes lepényekből összeállított változat hosszú távon hozzájárulhat a testsúlygyarapodáshoz, sőt a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is növelheti. Az ilyen fogások gyakran sóban is gazdagok, ami tovább terheli a keringési rendszert, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a vérnyomást.
Ugyanakkor a kebabnak megvan a maga egészségesebb arca is. Ha a hús sovány, a lepény teljes kiőrlésű, a feltét pedig bőséges zöldségből áll, akkor egy kiegyensúlyozott, fehérjében, rostban és vitaminokban gazdag étkezést kaphatunk. Fontos a szósz megválasztása is: a majonézes, olajos öntetek helyett érdemes joghurtalapú, könnyebb alternatívákat keresni.
A kebab köré épült étkezési szokások társadalmi vonatkozásaira is érdemes figyelni. Sok fiatal számára a közös kebabezés a baráti összejövetelek része, ami a közösségi élmény miatt különösen vonzó. Ez önmagában nem probléma, de ha rendszeresen az éjszakai bulik utáni étkezések főszereplője lesz, könnyen túlterhelheti a gyomrot, rontva az alvásminőséget és az emésztést.
Érdemes arra is figyelni, hogy a kebab egy-egy adagja önmagában is nagyon laktató, így ha más kalóriadús ételekkel vagy italokkal párosul, hamar túllépheti a napi energiaszükségletet. A tudatos választás és a mértékletesség tehát kulcsfontosságú: a kebab nem ördögtől való, de akkor szolgálja leginkább az egészségét, ha jó minőségben, mértékkel és tudatosan illeszti be az étrendjébe.
Összegezve
Összességében az alkalmi kebabfogyasztás beleférhet az egészséges étrendbe, ám tudni kell, hogy az utcai változatok sokszor gyenge minőségű alapanyagokból, magas kalória- és telítettzsír-tartalommal készülnek. Ha valóban szeretné élvezni a kebab előnyeit, érdemes otthon elkészíteni, így pontosan tudhatja, mi kerül a tányérjára – ezáltal nemcsak ízletesebb, de egészségesebb választás is lesz.
10 fiatalból csupán 1 szerint trendi a gyorséttermi kaja
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
