Nem olyan törékeny a gerinc, mint egy hímes tojás!

A gerinc korántsem olyan törékeny, mint azt hitték.

A gerincsérvvel és a derékfájdalommal kapcsolatban nagyon hosszú ideig uralkodott az a nézet, hogy a gerinc egy rendkívül sérülékeny szerkezet, amit a legtöbb mozgástól óvni kell. A legújabb tudományos kutatások viszont gyökeresen megváltoztatták ezt a szemléletet: a gerinc korántsem olyan törékeny, mint azt hitték, hanem hihetetlenül erős, alkalmazkodóképes, mozgásra tervezett szerkezet, amely nemcsak bírja, de igényli is a rendszeres mozgást.

Az 1960-as években Nachemson professzor kutatásai bebizonyították, hogy egy átlagos előrehajlás során a gerinc porckorongok akár 180–230 kilogrammnyi terhelést is elbírnak károsodás nélkül. Ezt követően Callaghan és McGill biomechanikai vizsgálatai is megerősítették, hogy a rendszeres, fokozatos terhelés nemhogy gyengíti, hanem erősíti a gerincet.

Ennélfogva a köztudatban elterjedt figyelmeztetések – a „ne hajolj előre”, a „vigyázz az emeléssel”, „mindig tartsd egyenesen a hátad” – nem igazán megalapozottak.

Gyakran nem is a gerincsérv miatt alakul ki a derékfájás

2015-ben egy dán tanulmány – amelynek során 189 fizikai munkás mindennapos mozgásait vizsgálták – kimutatta, hogy nincs összefüggés az előrehajlás gyakorisága és a derékfájdalom kialakulása között. Hasonló eredményre jutott egy 2020-as átfogó metaelemzés is: az előrehajlás önmagában nem jelent veszélyt a derék egészségére. Az emelési technikák vizsgálatai szintén arra mutatnak rá, hogy nincs egyetlen „tökéletes” módszer, hiszen a test különböző pozíciókban is tud biztonságosan emelni, feltéve, hogy a terhelés fokozatos és a mozgások természetesek. A testtartással kapcsolatos hiedelmek is korrekcióra szorulnak: nincs közvetlen összefüggés a testtartás és a derékfájdalom között.

Bebizonyosodott, hogy a testünk természetes módon igényli a változatosságot, a különböző testhelyzeteket, azok akik természetesen, félelem nélkül váltogatják a pozíciójukat, általában kevesebb gerincproblémával küzdenek, mint azok, akik görcsösen próbálnak egy “ideális” testtartást fenntartani.

A modern fájdalomtudomány felismerte, hogy a derékfájás hátterében gyakran nem szöveti elváltozások állnak, hanem az idegrendszer túlérzékenysége. A fájdalom nem feltétlenül a sérülés jelenlétére utal, hanem egy annál összetettebb, félelem-alapú válaszreakció eredménye. A félelem-elkerülés modell alapján minél jobban félünk egy adott mozdulattól, annál nagyobb valószínűséggel tapasztalunk fájdalmat.

A derékfájás kialakulását befolyásolhatja az alvás minősége, a stressz szintünk, de még az is, hogy mennyire bízunk a szervezetünk képességeiben.

A fájdalom olyan élmény, ami nagymértékben meghatározza az életminőségünket

Érdemes tudnunk, hogy az agyunk egy olyan összetett előrejelző rendszerként működik, ami a korábbi tapasztalataink és félelmeink alapján megjósolja a potenciálisan fenyegető veszélyeket. A kutatók ezt félelem-elkerülés modellnek nevezik – Vlaeyen és Linton kutatása megmutatta, hogy sok esetben a fájdalomtól való félelem erősebb hatással van ránk, mint maga a fizikai probléma. A félelem szinte a fájdalom “üzemanyagaként” van jelen – minél inkább félünk egy mozgástól, annál nagyobb a valószínűsége, hogy fájdalmat fogunk érezni mozgás közben (Vlaeyen, 2000).

Ez a krónikus fájdalmak esetében még kifejezettebb: az idegrendszerünk ugyanis “túltanulja” a védekező működést, és az agy előrejelző rendszere túlzottan óvatossá válik, olyan helyzetekben is veszélyt jelezve, amelyek egyébként biztonságosak lennének. A modern szemlélet szerint nem a teljes nyugalom vagy a mozgás kerülése a megoldás.

Négy alapelvet célszerű követnünk:

1. 1 Fontos megértenünk, hogy a fájdalom nem biztos, hogy szövetkárosodás eredménye.
2. 2 Érdemes a mozgáshoz fokozatosan visszatérnünk, figyelve testünk jelzéseire.
3. 3 Legyünk türelmesek, mert az idegrendszerünknek sok időre lehet szüksége ahhoz, hogy újra kalibrálja magát.
4. 4 Soha ne féljünk szakember segítségét kérni, hiszen ő az, aki személyre szabott stratégiát képes kialakítani.

A jó hír az, hogy ahogy az idegrendszerünk megtanulta a túlzott védekezést, ugyanúgy képes újra megtanulni a kiegyensúlyozottabb működést is. Mindehhez a kulcsot a fokozatos, félelem nélküli mozgás jelenti, amelynek során minden kis sikeres lépéssel újabb és újabb pozitív tapasztalatot szerez az idegrendszerünk.

Nem kellene megerősíteni a gerincet tartó izmokat?

Sokszor hangzik el ez a kérdés, mivel sokan hiszik azt, hogy az “erősebb” izmok “megvédik” a gerincet, és ezáltal csökken a fájdalom. De a gerincünk nem ilyen módon működik. A testünk ugyanis a különböző mozgásokhoz természetes módon szabályozza az izmok aktivitását – a mindennapi mozgás során az izmok pontosan olyan erősek lesznek, amilyenre szükségünk van (Lederman, 2010). A test egy olyan komplex, adaptív rendszer, amely a természetes mozgások során megfelelő módon edződik.

A derékfájás kezelése

A Sherlock Rehab klinikán modern megközelítést alkalmaznak: azaz a céljuk nemcsak az izmok megerősítése vagy a „helyes” testtartás kialakítása, hanem a páciensek mozgásba vetett bizalmának helyreállítása. Komplex állapotfelmérés után manuálterápiás technikák és fokozatos mozgásprogramok révén segítik a test természetes gyógyulási folyamatait. Kiemelten fontosnak tartják a félelem oldását és a fájdalomhoz kapcsolódó tévhitek eloszlatását.

A derékfájás kezelése ugyanis nem a gyors beavatkozáson, hanem azon a türelmes, személyre szabott folyamaton alapul, amely az idegrendszer újrakalibrálását célozza meg. A testünk – megfelelő támogatás mellett – képes visszanyerni a mozgékonyságát, erejét és a fájdalommentességét.

Figyelmébe ajánljuk

3 kezelés, amivel enyhíti a derékfájást

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!