Hisztéria tünetei, vizsgálata és kezelése

A hisztéria fogalmát régóta használják a lelki zavarok, érzelmi feszültség testi tünetek formájában való kifejeződésére.

Hisztéria esetén a testi tünetek hátterében lelki okok, élethelyzeti krízisek állnak, mögöttes szervi megbetegedés mindig hiányzik. A beteg betegségével eléri környezete nagyobb törődését.

A kifejezés a görög anyaméh szóból ered, mivel a jelenséget sokkal gyakrabban figyelték meg nőknél. A fogalommal leggyakrabban összekapcsolt kutatók Charcot, Briquet, Kretschmer és Freud. Ma a hisztéria fogalmát legfeljebb gyűjtőfogalomként, hisztériacsoportként használjuk, a kifejezés pejoratív jellege miatt.

A hisztériás tünetek jellemzően teátrálisak, dramatikusak, testi betegségeket utánoznak, közlésértékűek, a környezet számára súlyos terhet jelentenek.

Leggyakoribban bénulási vagy érzékszervi kiesési jellegűek, vagy epilepsziát idéző rohamok formájában jelentkeznek.

A tünetek hátterében gondos vizsgálattal sem sikerül azonban szervi eltérést kimutatni, és általában a tünetek jellege, az érzéskiesés eloszlása sem felel meg a neurológiai kórképekben megfigyelhetőnek. A tünetek fennállhatnak állandóan, lehetnek hullámzó lefolyásúak, vagy rohamszerűek. Fontos kiemelni, hogy a hisztériás tüneteket a beteg nem szimulálja vagy tetteti, a tüneteket kiváltó erők nem tudatosulnak benne.

A hisztéria formái, típusai

A hisztériacsoportba tartozó két nagy alcsoport a

1. 1 szomatoform zavarok és
2. 2 a disszociatív zavarok csoportjai.

1. Szomatoform zavarok

A szomatoform zavarokra jellemző, hogy testi tünetek és panaszok igazolható szervi eltérések nélkül állnak fenn. Ezekben az esetekben érzelmi zavarok testi megnyilvánulásairól beszélhetünk.

Szomatizációs zavar esetén a kórelőzményben számos, korai kezdetű

A konverziós zavar tüneteinek kezdete vagy felerősödése és valamely életesemény között kapcsolatot lehet találni. Az esetek többségében viszonylag hirtelen kezdődik, rövid ideig tart, leggyakrabban fiatal felnőttkorban alakul ki, és nőknél gyakrabban fordul elő. A testi tünetek változatosak, gyakoriak a bénulások, érzékszervi kiesések.

Hipochondriasis esetén a beteg rendkívüli módon aggódik vélt vagy valós betegsége miatt, melynek alapja, hogy a magán észlelt fizikai változásokat félreértelmezi, és a bajjal való túlzott foglalkozás alapos orvosi kivizsgálás és megnyugtatás ellenére is megmarad. Férfiaknál és nőknél egyenlő arányban fordul elő. Lefolyása során hosszabb tünetmentes időszakok is előfordulhatnak.

Pszichogén fájdalom-szindróma esetén valamely testrészre lokalizált fájdalom és ehhez társuló fájdalom-viselkedés együttesen állnak fenn. A tünetek gyakran valamely meglévő betegséghez társulnak, azonban a fájdalmat a testi betegség önmagában nem magyarázza, annak jellege, eloszlása általában nem felel meg a betegség hagyományos jellemzőinek. A tünetek a betegnek jelentős szenvedést, funkciócsökkenést okoznak.

A diszmorfiás testséma-zavarra jellemző, hogy a beteg saját testének/testrészének torz voltát érzékeli, állandóan a vélt defektussal foglalkozik, és ez jelentős szorongást, életviteli nehézséget okoz.

2. Disszociatív zavarok

Disszociatív zavarok hátterében pszichogén eredet állapítható meg, hatására a magatartás szervezetlenné válik, és változatos magatartási tünetek alakulnak ki. A disszociatív zavarokhoz tartozó betegségekben szenvedőkre jellemző a személyiség önszabályozó képességének gyengesége, illetve előzményei között súlyos, kedvezőtlen életesemények tárhatóak fel. Általános jellemzőik között a hirtelen kialakulás és megszűnés, és bizonyos emlékek, cselekedetek, érzések, események (átmeneti vagy végleges) kiesése szerepelnek.

A disszociatív amnézia általában valamilyen traumatikus vagy stresszel járó életeseményt követően lép fel, a memóriából elsősorban személyes jellegű emlékanyagok vesznek el

A pszichogén elkóborlás (fúga) is amnéziával jár, a beteg hirtelen elutazik otthonról. Az új helyen többnyire részlegesen/teljesen új identitást vesz fel, a régi életére nem emlékszik, ugyanakkor általában rendezetten viselkedik. Egy-egy periódus napokig is eltarthat, elmúltával a beteg a történtekre nem emlékszik.

Deperszonalizációs zavar fennállásakor a beteg olyan tartós vagy visszatérő élményt él át, melynek során úgy érzi, mintha elszakadt volna saját testi vagy mentális folyamataitól, vagy azok külső szemlélője lenne (mintha álmodna). A váratlan, kellemetlen élmények szorongást keltenek, életviteli nehézséget okoznak.

A hisztéria diagnózisa és terápiája

A diagnózis felállításakor a tünetek mögött esetlegesen igazolható testi betegségek kizárása a legfontosabb. A tünetek enyhébb esetekben elmúlhatnak, többnyire azonban pszichoterápiás segítség igénybevételével gyógyulnak. Jobb kimenetel várható, hogy a kiváltó lelki tényezők azonosítása megtörténik, valamint, ha nem társulnak egyéb pszichiátriai megbetegedések. Amennyiben a betegség nagy előnnyel jár a beteg számára, úgy a tünetek tartósan megmaradhatnak. A hisztériacsopot kezelésében különböző pszichoterápiás módszerek is eredményesek lehetnek. Az egyidejűleg fennálló egyéb pszichiátriai kórképeket (pl.: depresszió, szorongás) szintén kezelni kell. A pszichoterápiás kezelés során fontos, hogy a beteg életében jelen levő stresszhatásokra figyelmet fordítsunk. A terápia sikere gyakran azon is múlhat, hogy elfogadja-e a beteg, hogy testi panaszai hátterében valamilyen lelki probléma is állhat.

Mit él meg a beteg?

A hisztériacsoportba tartozó zavarok megértéséhez fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelenségek nem egyszerű „túlzások” vagy „figyelemfelkeltő viselkedések”, ahogyan azt a köznyelv gyakran, tévesen sugallja. A páciens nem ura ezeknek a tüneteknek, azok nem tudatos döntésből fakadnak, és a beteg éppen úgy szenved tőlük, mint bármely testi betegség esetén. A hisztériával kapcsolatos félreértések sora ezért a modern pszichiátria egyik legnagyobb kihívása: hogyan lehet visszaadni a jelenség emberi méltóságát, és segíteni az érintetteket anélkül, hogy a környezet hibáztatná őket.

Az érzelmi feszültség testi tünetek formájában való megjelenése – vagyis a szomatizáció – olyan pszichés működés, amely a mindennapi életben is megfigyelhető. A legtöbb ember tapasztalt már például stressz hatására jelentkező gyomorgörcsöt, fejfájást vagy alvászavart. A hisztériacsoportba tartozó zavarok azonban ezeknek a tüneteknek a szélsőséges, tartós és mindennapi életvitelt befolyásoló formái. Sokszor gyermekkori minták, családi szerepek, traumák vagy hosszan fennálló szorongásos állapotok húzódnak meg a hátterükben, ám az érintett mindebből általában keveset érzékel. Éppen ez a nem-tudatos jelleg különbözteti meg a tüneteket a színleléstől.

A szomatoform és disszociatív zavarok diagnosztikája összetett feladat

A legtöbb esetben a betegek először nem pszichiátriai ellátásba kerülnek, hanem különböző szakorvosokhoz fordulnak, akik a beszűkült látás területének megfelelő tüneteket próbálják értelmezni. Gyakran éveken át tartó vizsgálatsorozat, negatív leletek tömege, és a beteg számára frusztrálóan hatástalan kezelések előzik meg, mire megfogalmazódik, hogy a panaszok hátterében lélektani folyamatok állhatnak. Ezért is fontos, hogy az orvosi rendszer minden pontján érzékeny szemléletű szakemberekkel találkozzon a páciens, akik felismerik, ha a tünetek mintázata nem illik a klasszikus testi betegségek kórlefolyásába.

A hisztériás tünetek – legyen szó akár bénulásról, érzéskiesésről, vakbélgyulladást utánzó hasi görcsről vagy epilepsziához hasonló rohamról – rendszerint hirtelen jelennek meg. Sokszor közvetlenül egy intenzív érzelmi megterhelés után: veszteség, konfliktus, párkapcsolati krízis, trauma vagy hosszan fennálló belső feszültség lehet a kiváltó ok. A tüneteknek „kommunikációs értéke” is van: olyan érzéseket, félelmeket fejeznek ki, amelyeket a beteg nem tud más módon megfogalmazni vagy átérezni. A pszichodinamika nyelvén ez annyit jelent, hogy a test beszél, amikor a lélek túlterhelt.

A konverziós zavarok esetén a neurológiai tünetek különösen látványosak

Előfordulhat, hogy a beteg egyik karját vagy lábát nem tudja mozgatni, miközben az izmok épek, az idegpályák nem sérültek. A látótérkiesés vagy a siketség is lehet pszichogén eredetű, ugyanakkor a vizsgálatok nem igazolnak semmilyen szervi elváltozást. Ezek a tünetek gyakran a tudattalan konfliktusok megoldási kísérletei: a beteg a testén keresztül szabadul meg egy számára elviselhetetlen érzelmi feszültségtől.

A disszociatív zavarok más típusú pszichés működésmódot tükröznek

Itt nem a test veszi át az üzenet szerepét, hanem a tudat egysége bomlik meg átmenetileg. A disszociatív amnézia például olyan területeket töröl a memóriából, amelyek túl fájdalmasak lennének átélni. A deperszonalizáció azt az élményt hozza létre, mintha a beteg saját magát kívülről szemlélné, mintha egy filmben vagy álomban élne. Ezek az állapotok mély szorongást okoznak, ugyanakkor a psziché védelmi mechanizmusai, amelyek a túlélés szolgálatában állnak.

A pszichogén fúga, amelyben a beteg akár több napra elutazik, új identitást vesz fel, és a korábbi életét teljesen elfelejti, ritka, de élesen mutatja, milyen erősen képes a tudat elszakítani a fájdalmas élettartalmakat a mindennapi működéstől. Amikor a fúga véget ér, a beteg számára sokszor teljesen homályos, mi történt vele, és hosszú időbe telhet ennek feldolgozása.

A hisztériacsoport zavarainak terápiája érzékeny, időigényes és bizalmon alapuló folyamat

A pszichoterápia – különösen a pszichodinamikus, a kognitív viselkedésterápiás és a traumafókuszú módszerek – bizonyítottan hatékonyak. A kezelés célja nem csupán a tünetek megszüntetése, hanem annak feltárása is, miért éppen ilyen módon fejeződnek ki az érzelmi konfliktusok. A kognitív terápiák segítenek abban, hogy a beteg felismerje és átértékelje a tüneteket fenntartó gondolati mintákat. A pszichodinamikus megközelítés a mélyebb lelki okokat tárja fel, míg a traumaterápiák a múlt sérüléseit integrálják.

Fontos, hogy az érintett környezete is megértse: a tünetek nem „akaratgyengeségből”, nem „színlelésből” fakadnak. A támogató légkör, az ítélkezésmentes hozzáállás segíti a gyógyulási folyamatot. A beteg akkor tud fejlődni, ha biztonságban érzi magát, és ha a terapeuta és a környezet is elismeri az érzelmi szenvedés valóságát. A kritika, a bagatellizálás vagy a tünetek kinevetése viszont rontja az állapotot, és elmélyítheti a pszichés terheket.

A hisztériacsoportba tartozó zavarok kezelése során kiemelt szerepet kap a stresszkezelés, az érzelemszabályozás tanulása, a konfliktusok konstruktív megoldása, valamint a kapcsolati minták újraértelmezése. A beteg fokozatosan megtanulhatja felismerni, milyen érzelmek előzik meg a tüneteit, hogyan tudja ezeket kifejezni a test bevonása nélkül, és hogyan kezelheti a belső feszültséget más, egészségesebb módon.

A megfelelő terápia mellett a pszichiátriai kórképek hosszú távú javulást eredményezhetnek. A tünetek gyakran fokozatosan gyengülnek, ritkábban jelentkeznek, végül akár el is tűnnek. A gyógyulás legfontosabb feltétele, hogy a beteg úgy érezze: nincs egyedül, érthető, amit átél, és létezik olyan út, amely visszavezeti őt a stabil, kiegyensúlyozott lelkiállapothoz.

Gyakori kérdések a hisztériáról

A hisztéria valódi betegség, vagy ez egy „túlzásba vitt érzelmesség”?

A hisztéria – modern megnevezéssel a hisztériacsoportba tartozó szomatoform és disszociatív zavarok – valós, orvosilag is elismert kórképek. A tünetek nem színlelésből fakadnak, és nem akaratlagosak. Az érintett éppen úgy szenved tőlük, mint bármely testi panasztól, csakhogy a háttérben nem szervi, hanem lelki folyamatok állnak.

Lehetnek-e bénulásos vagy érzékszervi tünetek hisztéria esetén?

Igen. A konverziós zavarok során előfordulhat átmeneti bénulás, érzéskiesés, látótérszűkület, sőt akár pszichogén eredetű „epilepsziás” roham is. Bár a tünetek nagyon valóságosnak tűnnek, szervi eltérés nem igazolható, és a mintázat nem felel meg neurológiai betegségeknek.

Hisztéria esetén a beteg tudja-e, hogy mi okozza a tüneteit?

Általában nem. A tünetek kiváltó lelki konfliktusai, traumái vagy stresszhelyzetei nem tudatosulnak. A beteg nem képes megmagyarázni, miért éppen ekkor és ilyen módon jelentkeznek a panaszok. Ez a nem-tudatos jelleg különbözteti meg a jelenséget a színleléstől.

Többnyire nőknél fordul elő a hisztéria?

A klasszikus orvosi gondolkodás sokáig a nőkhöz kötötte ezt a jelenséget – innen ered a kifejezés is, amely a görög hystera (méh) szóból származik. A modern pszichiátria azonban tudja, hogy szomatoform és disszociatív zavar férfiaknál és nőknél egyaránt előfordul, bár bizonyos típusok (például a konverziós zavar) nők körében kissé gyakoribbak.

Milyen helyzetek válthatnak ki hisztériás tüneteket?

Gyakran valamilyen nagy érzelmi terhelés előzi meg a tünetek fellépését: veszteség, párkapcsolati konfliktus, munkahelyi nyomás, trauma, vagy hosszan fennálló, megoldatlan belső feszültség. Sokszor a beteg nem is köti össze ezeket a panaszokkal, mert a háttérben zajló lelki folyamatok nem tudatosak.

Összefügghet-e a hisztéria más pszichiátriai zavarokkal?

Igen. Gyakran társul szorongás, depresszió, poszttraumás stressz-zavar (PTSD), illetve személyiségzavarok egyes típusai. A sikeres kezelés egyik kulcsa ezeknek a háttérzavaroknak a felismerése és párhuzamos kezelése.

Hogyan különíthető el a hisztéria a színleléstől?

A színlelés tudatos, célorientált viselkedés. A hisztériás tünetek esetében azonban a beteg nem tudja irányítani vagy szándékosan előidézni a panaszokat. A vizsgáló orvosok számára sokatmondó, hogy a tünetek formája és eloszlása nem illeszkedik a valódi neurológiai vagy szervi betegségek mintázatába.

Milyen vizsgálatok szükségesek a diagnózishoz?

Először mindig szervi betegségek kizárása történik: laborvizsgálat, képalkotás (CT, MRI), neurológiai vizsgálat. Ha ezek negatívak, és a tünetek mintázata nem magyarázható testi eredettel, pszichiátriai értékelés következik. A diagnózis a tünetek jellegére és a kórelőzményre épül.

Gyógyítható-e a hisztéria?

Igen, megfelelő terápiával – elsősorban pszichoterápiával – jelentős javulás érhető el. A tünetek gyakran fokozatosan enyhülnek, ritkulnak, majd megszűnhetnek. A kulcs a kiváltó lelki tényezők felismerése, az érzelmi terhelés kezelése és a stressz-szabályozási készségek javítása.

Milyen terápiák hatékonyak a hisztériacsoport zavarainál?

A kezelés egyénre szabott:

• pszichodinamikus terápia a mélyebb lelki konfliktusok feltárására,
• kognitív viselkedésterápia a tüneteket fenntartó gondolatok átkeretezésére,
• trauma-fókuszú terápiák az érzelmi sebek feldolgozására,
• relaxációs és érzelemszabályozási technikák.

Szükség esetén a társuló szorongás vagy depresszió gyógyszeres kezelést is igényelhet.

Veszélyes lehet-e a hisztéria?

A tünetek önmagukban többnyire nem veszélyesek, de a beteg életminőségét jelentősen ronthatják. Bizonyos állapotok – például pszichogén rohamok vagy disszociatív fúga – veszélyes helyzetekbe sodorhatják az érintettet. Ezért fontos a megfelelő szakellátás.

Mit tehet a család, ha valakinél ilyen tünetek jelentkeznek?

A legfontosabb a nyugodt, elfogadó hozzáállás. A hibáztatás vagy a tünetek bagatellizálása rontja az állapotot. Önmagában a támogatás sokat segít: bátorítani kell a beteget, hogy forduljon szakemberhez, és biztosítani őt arról, hogy a problémái valósak és megérdemlik a figyelmet.

Megelőzhető-e a hisztéria?

Teljesen nem előzhető meg, de a kockázat csökkenthető. A stresszkezelés megtanulása, a támogató kapcsolatok, a konfliktusok idejében történő rendezése, a traumák feldolgozása és az érzelmek tudatosabb megélése mind segít abban, hogy ne alakuljanak ki szélsőséges testi vagy tudati reakciók.

Felhasznált irodalom: Tringer: A pszichiátria tankönyve, 2005, Semmelweis Kiadó

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!