A magyar tavak elfeledett növénye: a tüskés sulyom, amely újra helyet kér a konyhában
Egykor a szegények eledele volt, ma gasztronómiai ritkaság.
Ha legközelebb a hazai vízpartoknál sétál, és megpillantja a víz felszínén úszkáló, lapos, fényes zöld növényeket, amelyeket apró tüskés növények tarkítanak – akkor nagy valószínűséggel a sulyommal - vagy, ahogy régen nevezték, vízigesztenyével- találkozott. Ez a növény ugyanis nem csak látványos, de ehető is! Hogy mit érdemes róla tudni?
A sulyom Európa-szerte ismert vízinövény, de Magyarországon különösen fontos szerepet játszott a víz menti életben. Úszó levelei rozettát alkotnak, hosszú szárai az iszapba kapaszkodnak, termése pedig mintha egy apró ördögfej lenne: fekete, kemény és szarvszerű tüskékkel borított. Nem csoda, hogy sokszor inkább bosszankodnak miatta, de a természetkedvelők tudják – ez a tüskés növény bizony igazi kincs.
Régen fontos táplálékforrás volt: lisztté őrölték, megsütötték, megfőzték, sőt vásárokon is árulták. A gyerekek „vízi dióként” ropogtatták, a háziasszonyok pedig pitét vagy kását készítettek belőle. A 19. században még a mindennapi étrend része volt, mígnem a folyószabályozások és a vízszennyezés miatt eltűnt a tavakból és az asztalokról is.
Ma már védett növény, gyűjtése engedélyhez kötött!
A sulyom kettős természete
A sulyom érdekes növény: egyszerre hasznos és problémás. A lassú folyású tavakban, holtágakban vagy csatornákban sűrű zöld szőnyeget alkot a víz felszínén. Ez a növénytakaró csökkenti a párolgást, védi a víz hőmérsékleti egyensúlyát, és menedéket ad apró halaknak, rákoknak, rovaroknak.
Ugyanakkor, ha túlságosan elszaporodik, elzárja a fényt a víz mélyebb rétegeitől, és elnyomhatja a többi növényt. Ezért a természetvédők időnként ritkítják az állományát, hogy a tó ökoszisztémája egyensúlyban maradjon.
Ha valaha is megfogta a sulyom termését, tudja, milyen szúrós. A fekete, kemény héjon négy tüske áll.
Ehető, de csak engedéllyel
A sulyom termése ehető: a tüskés külső alatt a belseje fehér, krémes és enyhén édeskés – íze a gesztenyére vagy a főtt burgonyára emlékeztet, diós aromával.
Régen megszárítva lisztté őrölték, főzték vagy sütötték, sőt, szűkösebb időkben kenyérpótlékként is használták. Magas keményítőtartalma miatt tápláló és laktató volt, mégis könnyen emészthető.
Ma egyre inkább újra felfedezik: kézműves csokoládékban, desszertekben, tésztákban és kenyérfélékben jelenik meg, de csak ellenőrzött forrásból. Mivel védett növény, a természetben gyűjteni tilos – a feldolgozott sulyomtermékek csak engedéllyel, fenntartható módon származhatnak.
Cukorbetegek számára is javasolt
Kevesen tudják, de a sulyom nemcsak ízletes, hanem egészséges is. Szénhidráttartalma mérsékelt, viszont glikémiás indexe alacsony, így lassabban emeli a vércukorszintet. Mértékkel fogyasztva akár cukorbetegek étrendjébe is beilleszthető.
Gazdag rostban, B-vitaminban és ásványi anyagokban, a népi gyógyászat pedig gyulladáscsökkentőként és emésztést segítőként is számon tartotta. Nem csoda, hogy a modern dietetika is felfigyelt rá.
Hogyan ismerheti fel, hogy valódi, jó minőségű fahéjt használ?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
