Tényleg a semmiből csap le a szívroham? Négy tényező, amely szinte minden esetben jelen van
A szív- és érrendszeri események többsége nem elkerülhetetlen, hirtelen sorscsapás, hanem hosszú folyamatok következménye.
A szívrohamról és a stroke-ról sokan ma is úgy gondolkodnak, mint váratlan, előzmény nélküli tragédiákról. Egy rosszullét, amely egyik pillanatról a másikra következik be, és amelyet semmi nem jelzett előre. Egy friss, több ország adatait feldolgozó kutatás azonban alapjaiban árnyalja ezt a képet: a súlyos szív- és érrendszeri események döntő többsége nem a semmiből érkezik.
Az Egyesült Államok és Dél-Korea egészségügyi adatbázisait felhasználó, több mint kilencmillió felnőttet követő elemzés eredményeit a Journal of the American College of Cardiology közölte. A kutatók arra jutottak, hogy a szívroham, a stroke vagy a szívelégtelenség szinte kivétel nélkül jól ismert, régóta fennálló kockázati tényezők talaján alakul ki.
Nem véletlen események, hanem hosszú folyamatok végpontjai
A vizsgálat során azt elemezték, hogy a súlyos kardiovaszkuláris eseményeken átesett embereknél milyen egészségi állapotok voltak jelen már jóval a történtek előtt. Az eredmények egyértelműek voltak: az érintettek szinte mindegyikénél kimutatható volt legalább egy klasszikus rizikófaktor.
- Ez az elemzés nagyon meggyőzően mutatja meg, hogy a szív- és érrendszeri események közel száz százalékát egy vagy több, nem megfelelően kezelt kockázati tényező előzi meg - mondta Philip Greenland professzor, a Northwestern Egyetem kardiológusa, a tanulmány vezető szerzője.
A professzor szerint éppen ezért félrevezető az a narratíva, amely a szívrohamot kiszámíthatatlan, elkerülhetetlen eseményként mutatja be.
Négy tényező, amely szinte minden esetben jelen van
A kutatás négy kiemelt kockázati tényezőt azonosított: a magas vérnyomást, az emelkedett koleszterinszintet, a cukoranyagcsere zavarát (cukorbetegség vagy tartósan magas vércukorszint), valamint a dohányzást – beleértve a korábbi dohányzási előzményeket is.
Ezek együtt a vizsgálati időszakban az összes jelentős szív- és érrendszeri esemény mintegy 99 százalékához kapcsolódtak. Még azoknál is, akiket hagyományosan alacsony kockázatúnak tartanak – például a 60 év alatti nőknél –, az esetek több mint 95 százaléka összefüggésbe hozható volt legalább egy ilyen tényezővel.
A magas vérnyomás kiemelkedő szerepe
A négy rizikófaktor közül messze a magas vérnyomás bizonyult a leggyakoribbnak. Azok közül, akik szívrohamot, stroke-ot vagy szívelégtelenséget szenvedtek el, több mint kilencven százaléknál már korábban diagnosztizálták ezt az állapotot.
Ez különösen azért jelentős, mert a magas vérnyomás gyakran nem okoz panaszokat. Hosszú ideig csendben károsítja az ereket és a szívet, miközben az érintettek sokszor nincsenek tisztában a veszéllyel.
Greenland professzor szerint éppen ezen a ponton lenne a legnagyobb mozgástér:
- Ma a célunk az kell legyen, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk ezeknek a tényezőknek a kontrolljára, ahelyett hogy nehezen értelmezhető, nem ok-okozati magyarázatokat keresnénk.
Amikor minden „még normális” – a küszöb alatti értékek láthatatlan kockázata
A mindennapi orvosi gyakorlatban gyakran hangzik el a megnyugtató mondat: „Az értékei még a normál tartományban vannak.” Ez önmagában igaz lehet, mégis félrevezető biztonságérzetet adhat. A szív- és érrendszeri kockázat ugyanis nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, és nem kizárólag a diagnosztikus határértékek átlépéséhez kötődik.
A „küszöb alatti” értékek – például az enyhén emelkedett vérnyomás, a felső normál tartományban lévő koleszterinszint vagy a határérték közeli vércukor – hosszú éveken át csendben terhelik az ereket. Ezek az eltérések önmagukban nem feltétlenül igényelnek gyógyszeres kezelést, de együtt és tartósan már biológiai stresszt jelentenek a szervezet számára. Az érfal apró sérülései, a gyulladásos folyamatok fokozódása és az anyagcsere lassú romlása ekkor kezdődik el – jóval azelőtt, hogy valódi betegséget mondanánk ki.
Éppen ez teszi különösen fontossá a rendszeres ellenőrzést és az összképben való gondolkodást. Nem az a kérdés, hogy egyetlen laborérték „belefér-e”, hanem az, hogy az adott ember életkorához, életmódjához és egyéb kockázati tényezőihez képest mit üzennek ezek az adatok.
Létezik-e valóban alattomos, váratlan szívroham?
A tanulmány szerzői kifejezetten vitatják azt az egyre gyakrabban hangoztatott állítást, miszerint egyre több szívroham és stroke következne be mindenféle figyelmeztető jel nélkül. Álláspontjuk szerint inkább arról van szó, hogy a kockázati tényezők egy részét nem ismerték fel időben, vagy nem vették elég komolyan.
A klinikai gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a még nem kóros tartományban lévő, de már emelkedett vérnyomás-, koleszterin- vagy vércukorértékek nem kapnak kellő figyelmet – holott ezek is jelentősen növelik a későbbi események kockázatát.
A megelőzés kötelesség
A tanulmányhoz kapcsolódó kommentárban Neha Pagidipati, a Duke Egyetem kardiológusa hangsúlyozza, hogy a jelenlegi tudásunk birtokában sokkal többet tehetnénk a megelőzésért:
- Jobbat tehetünk – és tennünk is kell – azzal, hogy a kockázati tényezőket még azelőtt kontrolláljuk, mielőtt azok súlyos, potenciálisan halálos szövődményekhez vezetnének.
A rendszeres vérnyomás- és laborérték-ellenőrzés, a dohányzás visszaszorítása, valamint az időben megkezdett kezelés nem pusztán statisztikai kérdés. Ezek azok az eszközök, amelyekkel a szívroham és a stroke valóban megelőzhetővé válhat.
Közeledő szívinfarktus: 3 kevésbé tipikus tünet, ami előre jelezheti a szívrohamot
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
