Ennyi ideig kellene tartania a délutáni szunyókálásának, hogy ne legyen fáradtabb annál, mint amilyen volt
Sokan, ha délután alszanak egy kicsit, még fáradtabban ébrednek fel.
A nappali alvás megítélése meglepően ellentmondásos. Van, aki esküszik rá, mások szerint egyenesen ártalmas. A valóság – ahogy az alvással kapcsolatban oly sokszor – ennél jóval árnyaltabb. A szunyókálás lehet hasznos eszköz a fáradtság csökkentésére, de ugyanakkor fontos jelzője is lehet annak, ha az éjszakai pihenés nem megfelelő, vagy ha valamilyen egészségi probléma áll a háttérben.
Mikor segít, és mikor árt a nappali alvás?
A nappali alvás hatását elsősorban három tényező befolyásolja: mennyi ideig tart, mikor kerül rá sor, és milyen az éjszakai alvás minősége. Egy rövid, tudatosan időzített szunyókálás valóban frissítő lehet, míg a hosszabb vagy rosszkor beiktatott alvás inkább rontja az esti elalvást és felboríthatja a belső biológiai órát.
A kutatások alapján a legkedvezőbb a 15–30 perces nappali pihenés. Ez az időtartam elegendő ahhoz, hogy csökkenjen az álmosság, javuljon a figyelem, a reakcióidő és a mentális teljesítmény, ugyanakkor még nem vezet mély alváshoz. Az ilyen rövid szunyókálás sokaknál a hangulatot is javítja, és segít átvészelni a nap második felét.
Nem véletlen, hogy a kora délutáni órákban esik legjobban az elalvás. Ilyenkor a cirkadián ritmus természetes módon okoz egy enyhe energiaszint-csökkenést, ami megkönnyíti a pihenést – de a felébredést is, feltéve hogy nem alszunk túl sokáig.
Miért problémás a hosszú szunyókálás?
A nappali alvás akkor válik hátrányossá, ha túl hosszúra nyúlik. Harminc percnél hosszabb alvás során könnyen elérjük a mélyebb alvási szakaszokat, amelyekből felébredve tompának, zavartnak érezhetjük magunkat. Ez az úgynevezett alvási tehetetlenség nemcsak kellemetlen, hanem a nap további részére is rányomhatja a bélyegét.
Emellett a hosszú nappali alvás elvesz az éjszakai alvásból. A szervezetnek ugyanis van egy meghatározott napi alvásigénye – a legtöbb felnőttnél ez nagyjából 7–8 óra. Ha ebből napközben is jut egy jelentős adag, este nehezebbé válik az elalvás, vagy az éjszakai alvás töredezetté válik. Hosszabb távon ez a nappali–éjszakai ritmus felborulásához vezethet, és összefüggésbe hozható bizonyos egészségügyi kockázatokkal is.
Életkor szerint más az alvás szerepe
Nem minden életkorban jelenti ugyanazt a nappali alvás. Csecsemő- és kisgyermekkorban a szunyókálás a normális fejlődés része. Az újszülöttek alvása még nem különül el nappalra és éjszakára, a rövid alvási és ébrenléti szakaszok folyamatosan váltják egymást. Ahogy a gyermek nő, az éjszakai alvás fokozatosan hosszabbá válik, a nappali alvások száma pedig csökken - írja a Medonet.
A kisgyermekek eleinte napi két alkalommal alszanak napközben, majd ez egyetlen délutáni pihenéssé alakul, amely óvodáskorra általában megszűnik. Kisiskolás korban a rendszeres nappali alvás már ritka.
Serdülőknél időnként újra megjelenhet az igény a nappali alvásra, ám ennek hátterében sokszor nem biológiai szükséglet, hanem krónikus alváshiány áll. A késői lefekvés, a képernyőhasználat és a korai iskolakezdés együttese gyakran vezet ahhoz, hogy a fiatalok egyszerűen nem alszanak eleget éjszaka.
Mit jelez a gyakori nappali álmosság felnőttkorban?
Felnőtteknél a rendszeres, hosszú nappali alvás általában figyelmeztető jel. Azok, akik megfelelő mennyiségű és jó minőségű éjszakai alváshoz jutnak, ritkán éreznek késztetést arra, hogy napközben elaludjanak. Ha mégis gyakran jelentkezik erős álmosság, annak hátterében sokszor alváshiány vagy alvászavar áll.
Az egyik leggyakoribb ok az álmatlanság, amely nemcsak elalvási nehézséget, hanem éjszakai felébredéseket is okozhat. Ilyenkor az alvás nem pihentető, ami nappali fáradtsághoz vezet. Az álmatlanság kezelésében fontos szerepe van az alvásszokások rendezésének és a kognitív-viselkedésterápiának.
Súlyos nappali álmosságot okozhat az alvási apnoe is. Ennél az állapotnál alvás közben ismétlődő légzéskimaradások jelentkeznek, amelyek széttöredezik az alvást. Bár az érintett akár hosszú órákat is tölthet ágyban, mégsem érzi magát kipihentnek, és napközben akaratlan elszunyókálások is előfordulhatnak.
Ritkább, de szintén fontos kórkép a hiperszomnia, amelyet kifejezett, nehezen leküzdhető álmosság és az átlagosnál hosszabb alvásidő jellemez. Ennek hátterében állhatnak pszichés tényezők, például depresszió, de neurológiai okok, például narkolepszia is.
Néha szundít délután? Nem is sejti, milyen jót tesz az egészségének!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
