Mi tegyünk, és mit ne együnk koleszterinvizsgálat előtt? Ezeket betartva kaphat valós eredményt

Elronthatja-e egy előző napi vacsora a másnapi mintavétel eredményeit vagy sem?

A koleszterinvizsgálat az egyik leggyakoribb laboratóriumi teszt, amelynek eredménye alapján orvosa képet alkot a szív- és érrendszeri kockázatáról. Mégis, a vérvétel előtti napokban sokan bizonytalanok: szabad-e enni? Kell-e koplalni? Vajon egy kiadós vacsora „elronthatja” az eredményt?

A válasz ma már jóval árnyaltabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az elmúlt évek nemzetközi irányelvei jelentősen finomították a korábbi, szigorú éhgyomri ajánlásokat. Ugyanakkor a laboratóriumi gyakorlat országonként, sőt intézményenként is eltérhet. Éppen ezért érdemes különválasztani: mit mond a tudomány, és mit kér a mindennapi gyakorlat.

Kell-e éhgyomorra menni?

Hosszú időn át általános szabály volt, hogy a teljes lipidprofil – az összkoleszterin, az LDL-, a HDL-koleszterin és a triglicerid – meghatározása előtt 8–12 órás éhezés szükséges. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a trigliceridszint étkezés után természetes módon megemelkedik.

Az Európai Atherosclerosis Társaság és az Európai Klinikai Kémiai Szövetség közös állásfoglalása azonban kimondja, hogy a nem éhgyomri lipidprofil a legtöbb esetben megfelelő a kardiovaszkuláris kockázat megítélésére. A konszenzusdokumentum részletesen bemutatja, hogy az LDL- és az összkoleszterin értéke éhgyomri és nem éhgyomri állapotban rendszerint csak minimális mértékben tér el egymástól.

Hasonló álláspontra helyezkedik az Amerikai Szív Társaság és az Amerikai Kardiológiai Kollégium 2018-as irányelve is, amely rutinszerű szűrés esetén elfogadhatónak tartja a nem éhgyomri mintavételt.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden labor azonnal és egységesen átállt volna erre a gyakorlatra. Számos hazai intézmény továbbra is éhgyomri mintavételt kér vérzsír-meghatározás esetén. Ilyenkor mindig a konkrét labor tájékoztatása az irányadó. Ha a beutalón az szerepel, hogy „éhgyomor”, azt érdemes betartani – nemcsak a pontosság, hanem az összehasonlíthatóság érdekében is.

Miért a triglicerid a „kényes pont”?

A modern ajánlások hátterében az a felismerés áll, hogy a szív- és érrendszeri kockázat becslése nem kizárólag éhgyomri állapotban lehetséges. Ugyanakkor a trigliceridszint valóban érzékenyebb az étkezésre, mint az LDL-koleszterin.

A Clinical Chemistry folyóiratban megjelent elemzés szerint a nem éhgyomri trigliceridértékek mérsékelt, átmeneti emelkedése élettani jelenség, és a legtöbb esetben nem torzítja érdemben a kockázatbecslést (Langsted és mtsai, 2019). Amennyiben azonban a trigliceridszint kifejezetten magas, az orvos gyakran kér éhgyomri kontrollvizsgálatot a pontosabb értékeléshez.

Ez magyarázza, miért találkozhat látszólag ellentmondó tanácsokkal: az irányelvek rugalmasabbak lettek, de a laboratóriumi protokollok sokszor továbbra is az egységes, éhgyomri mintavételt részesítik előnyben a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében.

Mit érdemes enni a vizsgálat előtti este?

Ha nincs külön éhgyomri előírás, a legfontosabb elv a mértékletesség. A vizsgálat célja nem az, hogy rövid távon „szebb” eredményt érjen el, hanem hogy a mért értékek a valós anyagcsere-állapotát tükrözzék.

Az előző esti étkezés legyen kiegyensúlyozott, közepes zsírtartalmú és könnyen emészthető. Egy normál, nem túlzott mennyiségű vacsora nem fogja érdemben megváltoztatni az LDL-koleszterinszintet.

Ezzel szemben a bő olajban sült, nagy mennyiségű, zsírdús ételek átmenetileg megemelhetik a trigliceridszintet. Hasonló hatása lehet a jelentős mennyiségű finomított szénhidrátot tartalmazó fogásoknak is, amelyek fokozhatják a máj VLDL-termelését – különösen inzulinrezisztencia esetén.

Mit érdemes kerülni a vizsgálat előtt?

Alkohol

Az alkohol különösen érzékenyen befolyásolja a trigliceridszintet. Már mérsékelt mennyiségű fogyasztás is átmeneti emelkedést okozhat, nagyobb mennyiség pedig érdemben torzíthatja a laboreredményt. Szakmailag indokolt legalább 24 órával a vérvétel előtt mellőzni az alkoholfogyasztást.

Extrém, zsírdús étkezés

Egy kiadós, magas zsírtartalmú vacsora postprandiális lipémiát válthat ki, amely elsősorban a trigliceridek emelkedésében nyilvánul meg. Egészséges anyagcseréjű személyeknél ez többnyire átmeneti, mégis megnehezítheti az eredmények értelmezését.

„Teszt előtti diéta”

Sokan a vérvétel előtti napokban hirtelen szigorú étrendre váltanak abban a reményben, hogy javul az eredmény. Fontos azonban hangsúlyozni: az LDL-koleszterinszint elsősorban hosszú távú étrendi és életmódbeli hatások eredménye. Egy-két napos megszorítás nem fogja érdemben befolyásolni az értéket.

Szabad-e kávét inni?

Éhgyomri vizsgálat esetén általában csak víz fogyasztása javasolt. Bár a feketekávé kalóriamentes, bizonyos anyagcsere-paramétereket – például a szabad zsírsavszintet – befolyásolhatja. A legbiztonságosabb megoldás, ha éhgyomri vérvétel előtt kizárólag vizet fogyaszt.

Nem éhgyomri vizsgálat esetén a megszokott reggeli kávé rendszerint nem okoz klinikailag jelentős eltérést, de minden esetben a labor és a kezelőorvos útmutatása az irányadó.

Mikor különösen fontos az éhgyomri mintavétel?

Vannak olyan helyzetek, amikor továbbra is indokolt a 8–12 órás éhezés. Ilyen például, ha korábban jelentősen emelkedett trigliceridszint szerepelt a leleten, ha hasnyálmirigy-gyulladás gyanúja merül fel, ha az orvos terápiás döntést kíván hozni a trigliceridérték alapján, vagy ha a labor ezt kifejezetten előírja.

Ezekben az esetekben az éhgyomri mérés biztosítja a legpontosabb összehasonlíthatóságot.

A hosszú távú életmód többet számít, mint az előző esti vacsora

A 2021-es európai prevenciós irányelvek hangsúlyozzák, hogy a szív- és érrendszeri kockázat csökkentésének alapja a telített zsírok mérséklése, a transzzsírok kerülése, a rostban gazdag étrend és a rendszeres fizikai aktivitás (ESC Guidelines, 2021).

A koleszterinszint nem egyetlen étkezés következménye, hanem hosszú távú anyagcsere-folyamatok lenyomata. A vérvétel előtti tudatos viselkedés célja nem az értékek „kozmetikázása”, hanem az, hogy a mérés hitelesen tükrözze az aktuális állapotot.

Milyen értékek számítanak jónak?

Az, hogy mi számít „jónak”, nem mindenkinél ugyanaz: az ideális célérték függ az életkortól, a fennálló betegségektől és az összesített szív- és érrendszeri kockázattól. Az alábbi tartományok a jelenleg érvényes európai irányelvek – különösen az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) prevenciós és lipidkezelési ajánlásai – alapján tekinthetők irányadónak.

Összkoleszterin (TC – total cholesterol)

• Kívánatos: 5,0 mmol/l alatt

Az összkoleszterin önmagában ma már kevésbé döntő. Inkább tájékozódó jellegű adat, a terápiás döntéseket elsősorban az LDL alapján hozzák meg.

LDL-koleszterin („rossz” koleszterin)

Az LDL a legfontosabb kockázati tényező az érelmeszesedés szempontjából. A célérték a kardiovaszkuláris kockázattól függ:

• Alacsony / mérsékelt kockázat esetén:
• LDL < 3,0 mmol/l
• Magas kockázat esetén (például cukorbetegség, jelentős rizikófaktorok):
• LDL < 1,8 mmol/l
• Nagyon magas kockázat esetén (korábbi szívinfarktus, stroke, bizonyított érelmeszesedés):
• LDL < 1,4 mmol/l
• Extrém magas kockázat esetén (ismételt esemény 2 éven belül):
• LDL < 1,0 mmol/l is javasolt lehet.

Ez azt jelenti, hogy egy 2,7 mmol/l-es LDL egy egészséges fiatalnál elfogadható lehet, míg egy szívbeteg esetében már túl magasnak számít.

HDL-koleszterin („jó” koleszterin)

A HDL védő szerepet játszik, alacsony szintje viszont kockázatot jelent.

• Férfiaknál: 1,0 mmol/l felett kedvező
• Nőknél: 1,2 mmol/l felett kedvező

0,9 mmol/l alatti HDL már fokozott kockázatra utalhat. Fontos azonban tudni, hogy a magas HDL nem „kompenzálja” a magas LDL-t.

Triglicerid

• Éhgyomri normálérték: < 1,7 mmol/l
• 1,7–2,3 mmol/l: enyhén emelkedett
• 2,3 mmol/l felett: kóros tartomány

Nem éhgyomri mintavételnél valamivel magasabb érték még elfogadható lehet, de tartósan 2,0 mmol/l felett érdemes kivizsgálni az okot (anyagcserezavar, inzulinrezisztencia, alkoholfogyasztás, túlsúly).

Non-HDL-koleszterin

A non-HDL az összes érfalkárosító (atherogén) lipoproteint magában foglalja. Különösen hasznos mutató emelkedett trigliceridszint esetén. Célértéke általában az LDL-célértéknél 0,8 mmol/l-rel magasabb:

• Alacsony/mérsékelt kockázat: < 3,8 mmol/l
• Magas kockázat: < 2,6 mmol/l
• Nagyon magas kockázat: < 2,2 mmol/l

Mikor számít igazán jónak az eredmény?

A lipidérték akkor tekinthető valóban kedvezőnek, ha:

• az LDL az Ön kockázati kategóriájának megfelelő célérték alatt van,
• a triglicerid normál tartományban marad,
• a HDL nem alacsony,
• és az értékek hosszú távon stabilak.

A koleszterinértékeket mindig együtt kell értelmezni a vérnyomással, a vércukorszinttel, a testsúllyal, a dohányzási szokásokkal és a családi előzményekkel. A laborlelet nem önmagában, hanem az egész klinikai kép részeként ad valódi információt.

Összegezve

• A modern irányelvek alapján a legtöbb esetben nem kötelező éhgyomorra menni koleszterinvizsgálatra. Ugyanakkor a trigliceridszint érzékenyebb az étkezésre és az alkoholfogyasztásra, ezért bizonyos helyzetekben továbbra is indokolt az éhezés.
• A legfontosabb, hogy kövesse a labor és kezelőorvosa utasítását, kerülje az alkoholt és a túlzottan zsírdús étkezést a vérvétel előtti napon, és ne próbálja rövid távú diétával befolyásolni az eredményt.
• A valóban kedvező laboreredmény nem az előző esti vacsorán múlik, hanem a mindennapi életmódunk következetességén.

Kapcsolódó cikk

Koleszterin: napi szinten kérdezik az orvosokat ezekről - most itt vannak a válaszok!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!