Miért megy bizonyos embereknek nehezebben a fogyás? A tudomány szerint ez az oka

Igen dühítő, ha nekünk sokkal többet kell tenni a fogyásért, mint másoknak.

Az év eleje sokaknál a változtatás időszaka. Ilyenkor kerülnek elő a fogyással, életmódváltással kapcsolatos fogadalmak, különösen az ünnepi túlevések után. Mégis sokan tapasztalják azt, hogy míg egyesek látványos eredményeket érnek el, mások minden igyekezetük ellenére alig tudnak megszabadulni a felesleges kilóktól. A modern tudomány szerint ennek oka jóval összetettebb annál, mint hogy ki mennyire kitartó.

Nem pusztán akaraterő kérdése

Dr. Giles Yeo, a Cambridge-i Egyetem molekuláris neuroendokrinológusa, a Gene Eating című könyv szerzője a The Independent-nek hangsúlyozta: a testsúly alakulása nem kizárólag döntés és fegyelem kérdése. A genetikai adottságok alapvetően befolyásolják, hogyan viszonyulunk az ételhez, mennyire érezzük erősen az éhséget, és milyen könnyen tudunk ellenállni bizonyos ingereknek.

Több száz gén szól bele abba, mikor és mennyit eszünk

A kutatások szerint több mint ezer gén vesz részt az étvágy, az energiafelhasználás és a testsúly szabályozásában. Ezek közül az egyik legjobban tanulmányozott az úgynevezett MC4R gén, amely az agyban található melanokortin-4 receptor működéséért felel. Ez a receptor kulcsszerepet játszik abban, hogyan érzékeli a szervezet a zsírraktárak nagyságát és az energia-egyensúlyt.

Már az 1990-es évek végén kimutatták, hogy az MC4R bizonyos mutációi gyermekkorban megjelenő elhízással hozhatók összefüggésbe. A becslések szerint az általános népesség körülbelül 0,3 százaléka hordoz ilyen eltérést, ami egy nagyobb ország lakosságára vetítve százezres nagyságrendű érintettséget jelent.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az MC4R-mutációval élők agya kevesebb zsírra utaló jeleket érzékelhet, még akkor is, ha a szervezet valójában bőséges energiatartalékokkal rendelkezik. Ennek következménye, hogy az érintettek gyakrabban éhesek, nehezebben érzik a jóllakottságot, és átlagosan fiatal felnőttkorra akár 15–20 kilogrammal nagyobb testsúlyt is elérhetnek, mint genetikai eltérés nélküli társaik.

Nem véletlen, hogy a súlyos elhízással klinikai kezelésre szoruló csoportokban ezek a mutációk jóval gyakoribbak, mint az átlagpopulációban.

Az éhségérzet sem mindenkiben egyformán működik

Az éhség nem pusztán üres gyomor kérdése. Az agy folyamatosan információkat kap arról, mennyi zsír van a szervezetben, mit ettünk nemrég, és milyen hormonális jelzések érkeznek a bélrendszerből. Ezeket a jeleket azonban nem mindenki dolgozza fel azonos módon. Emiatt fordulhat elő, hogy ugyanazon étkezés után valaki órákig jóllakottnak érzi magát, míg más már rövid időn belül újra éhes.

A környezet is erősen ellenünk dolgozik

A genetika önmagában nem magyaráz mindent. Az Egészségügyi Alapítvány (Health Foundation) 2025-ös jelentése szerint az Egyesült Királyság felnőtt lakosságának mintegy 60 százaléka túlsúlyos, és ez az arány az elmúlt években tovább nőtt. Ennek hátterében a bőségesen elérhető, energiadús feldolgozott élelmiszerek, valamint az ülő életmód elterjedése is áll.

A szakértők szerint nem az történt, hogy mindenki hirtelen elvesztette az önuralmát, hanem az, hogy a modern környezet folyamatos túlevésre ösztönöz – és vannak, akik genetikai okokból sokkal sérülékenyebbek ezzel szemben.

Mi segíthet mégis a mindennapokban?

Dr. Yeo szerint a fogyásról szóló párbeszédekben az önhibáztatás nem visz előre. Sokkal hasznosabb, ha az ember őszintén megvizsgálja, miért eszik: valódi éhségből, stressz miatt, unalomból vagy érzelmi feszültség hatására. Az is fontos, hogy felismerje a saját gyenge pontjait, és az otthoni környezetét úgy alakítsa ki, hogy kevesebb kísértés érje.

Ez nem csodarecept, de reális kiindulópont. A tudomány mai állása szerint a fogyás nem egyenlő feltételrendszer mindenkinek – és ennek felismerése az első lépés egy empatikusabb, hatékonyabb megközelítés felé.

Van, hogy betegség miatt nem megy a fogyás

Előfordul, hogy a fogyás azért ütközik tartós nehézségekbe, mert a szervezet működésében valamilyen egészségügyi eltérés van jelen. Ilyenkor nem lustaságról vagy „rossz hozzáállásról” van szó, hanem arról, hogy a test anyagcseréje, hormonális szabályozása vagy energiafelhasználása megváltozik.

Gyakori példa erre a pajzsmirigy alulműködés, amikor a csökkent hormontermelés lassítja az anyagcserét, fokozza a fáradtságot, és megnehezíti a testsúly csökkentését még fegyelmezett étrend mellett is. Hasonló hatása lehet az inzulinrezisztenciának vagy a 2-es típusú cukorbetegségnek, ahol a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, így a szervezet könnyebben raktároz zsírt.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) szintén tipikus példája annak, amikor hormonális okok miatt válik makaccsá a testsúly, különösen nőknél. Emellett bizonyos krónikus gyulladásos betegségek, alvászavarok, sőt egyes gyógyszerek – például antidepresszánsok, szteroidok vagy hormonkezelések – is hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz vagy a fogyás elakadásához.

Éppen ezért, ha valaki tartósan nem reagál az életmódváltásra, érdemes erre nem kudarcként, hanem jelzésként tekinteni. Egy alapos orvosi kivizsgálás sokszor segít feltárni azokat a rejtett okokat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a fogyás végül ne küzdelem, hanem kezelhető folyamat legyen

Figyelmébe ajánljuk

Miért válik egyre nehezebbé a fogyás az évek múlásával?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!