Csontritkulás (osteoporosis) tünetei, vizsgálata és kezelése

A csontritkulás nem az öregedés „természetes” velejárója, hanem egy felismerhető és kezelhető állapot.

Mi a csontritkulás?

A csontritkulás (osteoporosis) a csontanyagcsere krónikus megbetegedése, amelynek során a csontok ásványianyag-tartalma és belső szerkezete fokozatosan romlik. Ennek következtében a csontok veszítenek szilárdságukból, törékenyebbé válnak, és akár kisebb erőbehatásra – elesésre, hirtelen mozdulatra, köhögésre – is eltörhetnek.

Egészséges állapotban a csont élő szövet: folyamatosan zajlik benne a lebontás és az új csontképzés egyensúlya. Csontritkulás esetén ez az egyensúly felborul, a lebontás mértéke meghaladja az új csont képződését. A csontok mikroszkópos szerkezete „lyukacsosabbá” válik, innen ered az osteoporosis elnevezés is.

A betegség különösen azért veszélyes, mert hosszú ideig tünetmentes lehet. Sok érintett csak akkor szembesül vele, amikor már bekövetkezett egy csonttörés – leggyakrabban a csigolyákban, a csípőben vagy a csuklóban. A csigolyatörések akár fájdalom nélkül is kialakulhatnak, mégis testmagasság-csökkenést, hátfájást, testtartás-változást és légzési nehezítettséget okozhatnak.

A csontritkulás kialakulásában több tényező játszik szerepet

Gyakrabban érinti a nőket, különösen a menopauzát követően, amikor az ösztrogénszint csökkenése felgyorsítja a csontvesztést. Férfiaknál is előfordul, főként idősebb korban vagy hormonális eltérések esetén. Kockázati tényezőnek számít továbbá a tartós glükokortikoid-kezelés, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a kalcium- és D-vitaminhiány, egyes krónikus betegségek, valamint a mozgásszegény életmód.

Fontos hangsúlyozni, hogy a csontritkulás nem az öregedés „természetes” velejárója, hanem egy felismerhető és kezelhető állapot. A korai diagnózis – elsősorban csontsűrűség-méréssel (DEXA vizsgálattal) – lehetőséget ad arra, hogy megfelelő életmódbeli változtatásokkal és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel csökkentsük a csonttörések kockázatát, és megőrizzük az önálló, aktív életminőséget.

Mit jelent a glükokortikoidok által okozott csontritkulás?

Glükokortikoidok által előidézett csontritkulásnak nevezzük azt az állapotot, amikor bizonyos mellékvese kéreg hormon készítmények szedése csontritkulást, azaz a csontok ásványianyagtartalmának csökkenését, ezáltal a csontok meggyengülését okozza. A csontritkulás a csontok fokozott törékenységével jár. A szintetikus (gyárilag előállított) glükokortikoidokat szteroidoknak is nevezik. Ebbe a csoportba soroljuk a [metil]prednisolont, kortizont, hidrokortizont, dexamethasont.

Gyakori kórállapotok, amelyeket glükokortikoidokkal kezelünk:

• reumás ízületi gyulladás (rheumathoid arthritis)
• asztma vagy krónikus obstruktív (szűkülettel járó) légúti betegség (COPD)
• gyulladásos bélbetegségek
• psoriasis és más bőrelváltozások
• szervtranszplantációt követően (a kilökődés megakadályozására)

A glükokortikoidokat alkalmazhatjuk tabletta formájában (szájon át), adható injekció formájában a bőr alá vagy intravénásan, lehet orrspray, adagolható inhalátorból, alkalmazható a bőrön át, mint kenőcs vagy krém.

Hogyan jön létre a glükokortikoidok alkalmazása következtében kialakuló csontritkulás?

Normálisan az emberi szervezetben a nyugalomban lévő csont folyamatosan elbomlik és helyette új csont képződik. A csont átépülése arra szolgál, hogy a csont öregedésével bekövetkező fáradásos töréseit kivédje és biztosítsa a csont rugalmas válaszát a külső behatásokra. A glükokortikoidok fokozhatják a csontok felszívódását és csökkenthetik az új csontszövet képződését. Ez csontritkulást eredményezhet, amely a csontok kis erőbehatásra történő fokozott törékenységéhez vezethet. Egyes esetekben csonttörés látszólag ok nélkül következik be. A csonttörés általában fájdalmas és súlyos tüneteket okoz, gátolva a mozgást, járást és az önellátást.

A glükokortikoidok által okozott csontvesztés alkalmazásuk első három hónapjában megkezdődik. A csontvesztés aránya a használat első hat hónapjában a legerőteljesebb, de a továbbiakban is folytatódik. Minél nagyobb a dózis, annál nagyobb a csontritkulás kialakulásának kockázata. Hosszú távon azonban kis mennyiségű szteroid alkalmazás is csontritkulást idézhet elő. Kezelőorvosa ezért a gyógyszer lehető legkisebb dózisát, és a legrövidebb szükséges ideig igyekszik alkalmazni. A szájon át szedett, az intravénásan adott és a bőr alá injektált módon jön létre legnagyobb valószínűséggel csontvesztés.

Kinek nagyobb a kockázata a glükokortikoidok okozta csontritkulás kialakulására?

Bizonyos glükokortikoidokat szedő egyének esélye a glükokortikoid okozta csontritkulás kialakulására nagyobb:

• Menopauza körüli nők
• 50 évnél idősebb férfiak (férfi változókorban)
• Korábban már elszenvedett csontritkulás hátterű (azaz kis erőbehatásra létrejött) csonttörés esetén
• Társbetegségekkel rendelkezők (pl. myeloma multiplex)

Akik osteoporosis kialakulásának tekintetében egyéb rizikófaktorokkal rendelkeznek

• Kalciummal és D- vitaminnal nem megfelelően ellátottak
• Dohányzók
• Három egységnyi vagy annál több adag alkoholt fogyasztók (1adag=1 pohár sör=1 dl bor= 1cL
• tömény ital)
• Családban előforduló csontritkulás vagy csontritkulás eredetű csonttörés esetében

Honnan tudható, hogy Önnek csontritkulása van?

A csont ásványi-anyag sűrűségét az úgynevezett DXA=DEXA vizsgálattal lehet meghatározni. Ez az egyszerű, fájdalmatlan vizsgálat alacsony dózisú röntgen besugárzás alkalmazásával segít a várható csonttörések kockázatának előrejelzésében. Orvosa ellenőrizheti a csigolyák állapotát röntgen, CT (computer tomographia) vagy MRI (mágneses magrezonancia képalkotás) vizsgálatokkal is. Hazánkban is vannak olyan csontsűrűség-mérő laboratóriumok, ahol közvetlenül a csontsűrűségmérés után – az oldalán fekvő betegben – vizsgálni tudják, hogy van-e a betegnek törött csigolyája.

Hogyan csökkenthető a glükokortikoidok okozta csontritkulás kialakulásának esélye?

Ha Önnek három hónapon túl glükokortikoidokat kell alkalmaznia, az alábbi lépések követésével csökkentheti a csontvesztés létrejöttének kockázatát:

• Végezzen kis megterheléssel járó mozgást (séta, futás, tánc)
• Ha dohányzik, hagyja abba
• Ne igyon többet naponta két adag alkoholnál
• A mozgás (gyógytorna), segít javítani az egyensúlyt, az izomerőt és a testtartást, segíti a rehabilitációt, ezzel csökkentve az esések és törések kockázatát.

Szakemberek kalcium- és D-vitamin szedését ajánlják még abban az esetben is, ha a glükokortikoidok szedése várhatóan három hónapnál kevesebb ideig történik. Kezelőorvosa állapítja meg a szükséges mennyiséget. Kezelőorvosa azt is felmérheti, milyen valószínűséggel esik el és hogyan tudná ezt kivédeni. Azok az egyének, akiknél a csontritkulás kockázata nagy, gyógyszeres kezelésben is részesülhetnek.

Kik azok, akiknek csontjai védelme érdekében gyógyszerszedésre van szüksége?

• Orvosa kikérdezi a családjában előforduló betegségekről, felméri az Ön jelenlegi egészségügyi állapotát, és a szükséges glükokortikoid dózist, hogy megbecsülje az Ön kockázatát az osteoporosis kialakulására nézve.
• Csontvédő (osteoporosis ellen ható) gyógyszereket javasolnak a szakemberek bizonyos esetekben a legalább három hónapon át glükokortikoidokat alkalmazók esetében:
• Nőknél a menopauza időszakában
• 50 év feletti férfiaknál

Az alábbi csoportok esetében szintén szükség lehet csontvédő gyógyszerek szedésére:

• Nagy rizikófaktorokkal rendelkező férfiak és nők esetében, még akkor is, ha három hónapnál rövidebb ideig történik a glükokortikoid kezelés
• Menopauza előtt álló nők és 50 évnél fiatalabb férfiak esetében, ha korábban már elszenvedtek (kis erőbehatásra létrejött) csonttörést.
• Angolkóros betegek.
• Anorexia nervosaban szenvedők.

Milyen gyógyszerek segítenek az osteoporosis kivédésében?

Két alapvető típusú készítmény érhető el. Kezelőorvosa felírja az Ön számára legmegfelelőbbet.

• A biszfoszfonátok a csont felszívódásának lassítása által védik az Ön csontjait. A csípő- és a gerinctáji csontritkulás eredetű csonttörések kivédésében egyaránt hatásosak.
• A teriparatid a csontépítő folyamatok támogatásával erősíti csontjait. A csonttörés előfordulási gyakoriságát is mérsékli.
• Opció lehet továbbá a hormonpótló terápia, különösen tünetes menopauza esetén, mivel az ösztrogén‑terápia csökkentheti a csonttörés kockázatát – de csak kockázat/haszon mérlegelés után kezdhető el.

Érdeklődjön kezelőorvosánál a csontsűrűség mérés (DEXA vizsgálat), a kalcium és D-vitaminpótlás szükségességéről. Ha csontritkulás ellen ható gyógyszerek szedése javasolt, kérdezzen rá, hogy azt előreláthatólag mennyi ideig kell majd szednie, milyen mellékhatásokra számíthat és minden másra, ami ezzel kapcsolatban érdekli.

Ez a tájékoztató jellegénél fogva csak röviden tartalmazza az adott betegséggel kapcsolatos ismereteket. Részletesebb tájékoztatást az Ön vizsgálati eredményeit, esetleges egyéb betegségeit is ismerő kezelőorvosától kaphat.

A glükokortikoidok okozta csontritkulás kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a csontvesztés nem csupán „láthatatlan” laboratóriumi vagy képalkotó eltérés, hanem hosszú távon az életminőséget is jelentősen befolyásoló állapot. A csigolyatörések például gyakran nem járnak azonnali, heves fájdalommal, mégis fokozatos testmagasság-csökkenéshez, hátfájáshoz, testtartási változásokhoz és légzési kapacitáscsökkenéshez vezethetnek. Ezek a következmények sokszor csak évekkel később válnak nyilvánvalóvá, amikor a csontvesztés már előrehaladott.

A táplálkozás szerepe a csontvédelemben

A gyógyszeres kezelés és a mozgás mellett a mindennapi étrendnek is kulcsszerepe van a csontok egészségének megőrzésében. A megfelelő kalciumbevitel nemcsak tejtermékekből biztosítható, hanem olajos magvakból, zöld leveles zöldségekből, hüvelyesekből és kalciummal dúsított élelmiszerekből is. A D-vitamin felszívódása és hasznosulása azonban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kalcium valóban beépüljön a csontszövetbe. Idősebb korban, illetve glükokortikoid-kezelés alatt a napfényből származó D-vitamin gyakran nem elegendő, ezért pótlása indokolt lehet.

Érdemes figyelmet fordítani a megfelelő fehérjebevitelre is, mivel a csont szerves állományának jelentős része fehérjéből áll. Ugyanakkor a túlzott só- és koffeinfogyasztás fokozhatja a kalciumürítést, így ezek mérséklése szintén a csontvédelem részét képezi.

A mozgásformák tudatos megválasztása

Nem minden mozgásforma egyformán előnyös csontritkulás esetén. A súlyt viselő, de kontrollált terheléssel járó aktivitások – mint a tempós séta, nordic walking, könnyű kocogás vagy a tánc – kifejezetten serkentik a csontépítést. Emellett a törzsizomzatot erősítő gyakorlatok segítenek a gerinc stabilizálásában és a helyes testtartás fenntartásában. A hirtelen csavaró mozdulatokkal, nagy ütődéssel járó sportok viszont növelhetik a törésveszélyt, ezért ezek megkezdése előtt mindig ajánlott szakemberrel egyeztetni.

A gyógytorna nemcsak a csontokra, hanem az ideg-izom koordinációra is kedvezően hat. Az egyensúly fejlesztése különösen fontos, hiszen az esések jelentik az egyik legfőbb kiváltó okát az osteoporosis talaján kialakuló csonttöréseknek.

Inhalációs és helyi szteroidok – van-e ok aggodalomra?

Sokan tartanak attól, hogy az inhalátorokban vagy bőrön alkalmazott készítmények is jelentős csontritkulást okoznak. Ezek a készítmények általában jóval kisebb mértékben hatnak a teljes szervezetre, mint a szájon át vagy injekcióban adott glükokortikoidok. Hosszú távú, nagy dózisú inhalációs kezelés esetén azonban – különösen időseknél vagy egyéb rizikófaktor fennállásakor – indokolt lehet a csontsűrűség ellenőrzése. A kezelőorvos mindig a legkisebb hatékony dózis alkalmazására törekszik, ezzel is csökkentve a mellékhatások esélyét.

Különleges élethelyzetek: gyermekkor, fiatal felnőttkor

Gyermekeknél és serdülőknél a glükokortikoid-kezelés különös figyelmet igényel, mivel a csonttömeg csúcsa jellemzően fiatal felnőttkorban alakul ki. A csontépülés gátlása ebben az időszakban hosszú távú következményekkel járhat. Ezért náluk a rendszeres növekedéskövetés, a megfelelő tápanyagbevitel és a mozgás még hangsúlyosabb szerepet kap.

A rendszeres ellenőrzés jelentősége

A glükokortikoidok által okozott csontritkulás kezelése nem egyszeri beavatkozás, hanem folyamatos odafigyelést igénylő folyamat. A csontsűrűség időszakos mérése segít megítélni a terápia hatékonyságát és szükség esetén módosítani a kezelést. Emellett laborvizsgálatokkal ellenőrizhető a kalcium-, foszfát- és D-vitamin-háztartás, valamint az esetleges egyéb anyagcserezavarok.

Tévhitek és gyakori félreértések

Gyakori tévhit, hogy a csontritkulás kizárólag idős nőket érint, vagy hogy a csontvesztés megállíthatatlan folyamat. Valójában férfiaknál, fiatalabb korban és akár rövidebb ideig tartó szteroidkezelés után is kialakulhat, ugyanakkor megfelelő megelőzéssel és kezeléssel a törések kockázata jelentősen csökkenthető. A glükokortikoid-terápia sok esetben életminőséget javító, sőt életmentő lehet, ezért nem a gyógyszer elhagyása, hanem a tudatos csontvédelem a cél.

Mikor forduljon feltétlenül orvoshoz?

Ha hirtelen jelentkező hátfájdalmat, testmagasság-csökkenést, tartós mozgáskorlátozottságot vagy kisebb esés után is kialakuló csontfájdalmat tapasztal, érdemes mielőbb orvoshoz fordulnia. Ezek akár rejtett csonttörés jelei is lehetnek, amelyek korai felismeréssel jobban kezelhetők.

Gyakori kérdések az osteoporosisról:

A foszfát szintjének változása összefügghet az osteoporosissal?

Igen, a foszfátszint változása összefügghet az osteoporosissal. A foszfát a csontok fő ásványi anyagával, a kalciummal együtt szükséges a csontok szerkezetének és szilárdságának fenntartásához. Alacsony foszfátszint (hipofoszfatémia) csökkentheti a csont mineralizációját, ami gyengítheti a csontokat és fokozhatja a törési kockázatot, így hozzájárulhat az osteoporosis kialakulásához. Magas foszfátszint (hiperfoszfatémia), például krónikus veseelégtelenségben, szintén zavarhatja a kalcium-foszfát egyensúlyt és a csontanyagcserét, ami szintén csontvesztéshez vezethet.

Az osteoporosis mindig fájdalommal jár?

Nem feltétlenül. A csontritkulást gyakran „néma betegségnek” is nevezik, mert a csontvesztés hosszú ideig tünetmentesen zajlik. Sok esetben az első figyelmeztető jel egy csonttörés – például csukló-, csípő- vagy csigolyatörés –, amely akár minimális erőbehatásra is bekövetkezhet. A hátfájás, testmagasság-csökkenés vagy a fokozatosan romló testtartás már inkább a következményeket jelzi, nem magát a csontvesztés kezdetét.

Csak időseket érint a csontritkulás?

Nem. Bár az életkor előrehaladtával a kockázat nő, osteoporosis fiatalabb felnőtteknél is kialakulhat, különösen hormonális eltérések, krónikus betegségek, tartós glükokortikoid-kezelés, felszívódási zavarok vagy súlyos alultápláltság esetén. Férfiaknál is gyakori, még ha ritkábban kerül is felismerésre.

Örökölhető a csontritkulás?

A hajlam részben örökölhető. Ha a családban előfordult csontritkulás vagy kis erőbehatásra bekövetkezett csonttörés – különösen csípőtörés –, az növeli az Ön kockázatát is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a betegség elkerülhetetlen, csupán fokozott odafigyelést igényel.

Visszafordítható a csontvesztés?

A már elvesztett csonttömeg teljes mértékben általában nem pótolható, de a folyamat lassítható, sőt bizonyos kezelésekkel részben javítható is a csontsűrűség. A legfontosabb cél a további csontvesztés és a törések megelőzése. Ebben a gyógyszeres kezelés, a megfelelő tápanyagbevitel és a rendszeres mozgás együtt hatékony.

Mennyi kalciumra és D-vitaminra van szükség naponta?

Az ajánlott mennyiség életkortól, nemtől és egyéni kockázattól függ. Általánosságban felnőtteknek napi 1000–1200 mg kalcium és 800–2000 NE D-vitamin javasolt, de ezt mindig a kezelőorvos határozza meg, különösen glükokortikoid-kezelés vagy igazolt osteoporosis esetén. A túlzott pótlás sem előnyös, ezért az egyéni beállítás kulcsfontosságú.

Lehet-e sportolni osteoporosis mellett?

Igen, sőt kifejezetten ajánlott. A megfelelően megválasztott mozgásformák erősítik az izmokat, javítják az egyensúlyt és csökkentik az esések kockázatát. Fontos azonban kerülni a hirtelen csavaró, nagy ütéssel járó vagy esésveszélyes sportokat. A biztonságos mozgásprogram kialakításában gyógytornász segíthet.

Minden csonttörés osteoporosisra utal?

Nem minden törés hátterében áll csontritkulás, de 50 év felett, kis erőbehatásra bekövetkezett törés esetén mindig indokolt a kivizsgálás. Egyetlen ilyen esemény is figyelmeztető jel lehet, és lehetőséget ad a további törések megelőzésére.

Meddig kell szedni az osteoporosis elleni gyógyszereket?

A kezelés időtartama egyéni, függ a választott gyógyszertől, a csonttörési kockázattól és a csontsűrűség változásától. Egyes készítményeknél többéves kezelés javasolt, másoknál meghatározott ideig tartó kúra után újraértékelik az állapotot. Erről mindig a kezelőorvos dönt rendszeres ellenőrzések alapján.

Ha már van osteoporosisom, elkerülhetők a törések?

Teljes biztonság nem ígérhető, de a megfelelő kezeléssel és életmóddal a törések kockázata jelentősen csökkenthető. A cél az, hogy Ön minél tovább megőrizhesse mozgékonyságát, önállóságát és életminőségét.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!