Skizoaffektív zavarok tünetei, vizsgálata és kezelése

A szkizoaffektív zavar egy súlyos pszichiátriai kórkép, mely nagyon hasonlatos a szkizofréniához.

A skizoaffektív zavarban szenvedő betegen kevert módon jelennek meg a skizofrénia tünetei (pl. hallucinációk, téveszmék), valamint a kedélyállapot zavarai, akár a mánia, akár pedig a depresszió.

E zavarok pont azért nem teljeskörűen kerülnek meghatározásra, mert két különböző mentális zavarból tevődnek össze, melyek egyébként is minden emberben egyéni módon zajlanak, változnak a betegség lefolyása, története során. Kezeletlen skizoaffektív zavar esetén az illető magányos maradhat, nehézségei adódnak a tanulásban és munkában egyaránt. Előfordulhat, hogy nagyon ragaszkodnak a családhoz, vagy közösségben, pl. otthonokban élnek. A kezelés segíthet a tünetek mérséklésében és javíthatja az életminőséget.

Tünetek

A skizoaffektív zavar tünetei teljességgel egyediek. Az említett kedélyállapotzavarok lehetnek bipolárisak (mániás és depressziós epizódok), vagy kizárólag depressziós epizódok.

A pszichózis tünetei és a hangulatzavarok együttesen is előfordulhatnak, vagy váltogatják egymást.

Jellemző tünetek lehetnek az alábbiak:

• Téveszmék: rögzült tévhitek, tévképzetek
• Hallucinációk: vizuális és hanghallásos
• Súlyos depresszióval járó epizódok
• Hirtelen, erős felindulással járó mániás állapotok
• Foglalkozással, szociális funkcióval kapcsolatos zavarok
• Elhanyagoltság, higiéniai problémák
• Üldöztetéses eszmék, gondolatok
• Öngyilkossági késztetés

Skizoaffektív zavarok esetén nem ritka az öngyilkossági késztetés, szuicid gondolatok, viselkedés. A segítő személy, hozzátartozó minden lehetséges eszközzel próbálja meg ennek elejét venni, orvosi segítséget kérni.

Okok és kockázatok

A skizoaffektív zavarok oka nem ismeretes, néhány tényező azonban hozzájárulhat kialakulásukhoz.

• Genetikai faktorok, családi halmozódás (skizofrénia, depresszió)
• Agyi ingerületvivő anyagokban adódó eltérések
• Az agy fejlődési zavarai
• Magzatkori vírusfertőzés, toxinhatás, szülési szövődmények

Szövődmények

Fokozott kockázat áll fenn az alábbiak kialakulását illetően:

• Szociális izoláció, elszigetelődés
• Munkanélküliség
• Szorongásos zavarok
• Alkoholizmus, szerfogyasztás, függőség
• Egészségügyi problémák, fokozott betegségkockázat (belgyógyászati betegségekre)
• Öngyilkossági kísérlet veszélye

Skizoaffektív zavarok diagnózisa

Ha gyanítható, hogy valakinek skizoaffektív zavara van, az orvos (pszichiáter) felveszi a kórtörténetet, kikérdezi a beteget a pszichiátriai és a belgyógyászati betegségeit illetően. Ezt követően fizikális vizsgálatot végez, és a pszichés tünetekre vonatkozóan teszteket – kérdőíveket töltet ki a beteggel. Laboratóriumi és (agyi) képalkotó vizsgálatokat is végeznek, amelynek legfontosabb célja hasonló tünetekkel járó, egyéb betegségek kizárása, mint pl. alkoholizmus, drogfüggés.

A DSM-kritériumok

A pszichiátriai diagnózisok bibliáját jelentő DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders szerint az alábbiak alapján mondható ki a skizoaffektív zavarok diagnózisa.

• Kedélyállapot, hangulat zavara a skizofrénia mellett
• Téveszmék, hallucinációk észlelése legalább 2 hete, miközben a depresszió már kezelés alatt áll

Kezelés, gyógyszerek

Skizoaffektív zavar fennállásakor a legcélszerűbb gyógymód a gyógyszerek és pszichoterápia kombinálása. A kezelés mindig a tünetek súlyosságától függ, illetve, hogy a zavar inkább depressziós, vagy bipoláris (mániás-depresszió) jellegű.

Gyógyszerek

Ebben a tekintetben a skizofrénia, illetőleg a depresszió, a bipoláris betegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek jönnek számításba, valamint olyan szerek, amelyek egyéb mentális zavarok kezeléséra használatosak.

Antipszichotikumok. Csak néhány az újabban alkalmazott szerek közül: paliperidone, clozapine, risperidone, olanzapine, quetiapine. Főként a hallucinációk, téveszmék jelentkezése esetén rendeli a pszichiáter.

Hangulatstabilizáló gyógyszerek és antidepresszánsok. Ha a hangulatzavar mániás és depressziós epizódokból tevődik össze, erre alkalmazható gyógyszerek pl. a litium, divalproex, valamint a görcsgátló hatású (antiepileptikum) carbamazepine és valproate. Az antidepresszánsok akkor alkalmazhatóak, ha a skizoaffektív zavarra csak depressziós epizódok jellemzőek. Ilyenek pl. az újabb, ún. SSRI-hatású szerek, mint a citalopram, fluoxetine, escitalopram.

Pszichotherápia

A pszichiáterrel, klinikai pszichológussal folytatott beszélgetés, a szakember tanácsai sokat segíthetnek a tünetek, vagy pl. a szociális izoláció javításában.

Tanácsadás. Az orvos-beteg kapcsolatban kiépülő bizalom sokat segíthet a betegnek állapota megértésében, és a "jobb jövő" reményében. Megvalósítható tervek, probléma- és konfliktusmegoldás lehetnek a kulcsszavak. A tanácsadás új szempontokat világíthat meg, amely segíthet munkahelyi, otthoni problémák megoldásában.

Család- vagy csoportterápia. A kezelés hatékonyabb lehet ha az érintettek meg tudják beszélni problémáikat másokkal. A támogató csoportok segítenek a szociális izoláció megoldásában, ez főleg pszichózisos epizód, zajlás idején igazán fontos.

A betegség lefolyása és prognózisa

A skizoaffektív zavar lefolyása egyénenként jelentősen eltérhet. Vannak betegek, akiknél a tünetek hullámzó jellegűek, hosszabb tünetmentes időszakokkal, míg másoknál a panaszok tartósabban fennállnak, és időről időre fellángolnak. Általánosságban elmondható, hogy a prognózis kedvezőbb lehet, mint a klasszikus skizofréniáé, ugyanakkor sokszor kiszámíthatatlanabb, mint az önálló hangulatzavaroké. A korai felismerés, a rendszeres pszichiátriai gondozás és a következetes kezelés jelentősen javíthatja a hosszú távú kilátásokat, csökkentheti a visszaesések számát és súlyosságát.

Fontos hangsúlyozni, hogy a skizoaffektív zavar nem azonos azzal, hogy az érintett „képtelen” lenne önálló életre. Megfelelő támogatással sok beteg képes tanulni, dolgozni, párkapcsolatot fenntartani, és aktív részt vállalni a mindennapi életben. Ugyanakkor a betegség elfogadása, az önismeret fejlesztése és a terhelhetőség reális felmérése elengedhetetlen.

A visszaesés figyelmeztető jelei

A relapszus, vagyis a tünetek kiújulása gyakran nem egyik napról a másikra történik. Sok esetben már hetekkel korábban megjelennek olyan finom jelek, amelyek odafigyeléssel felismerhetők. Ilyenek lehetnek az alvásritmus felborulása, fokozódó ingerlékenység, szokatlan hangulatingadozások, a gyanakvás erősödése, a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás vagy a gyógyszerszedés elhanyagolása. A beteg és a hozzátartozók közös érdeke, hogy ezekre a korai tünetekre időben reagáljanak, és szükség esetén felvegyék a kapcsolatot a kezelőorvossal.

A visszaesések megelőzésében kulcsszerepe van a rendszeres kontrollvizsgálatoknak, valamint annak, hogy a beteg őszintén beszéljen az aktuális lelkiállapotáról, félelmeiről, mellékhatásokról vagy élethelyzeti nehézségekről.

Gyógyszerszedés és együttműködés

A hosszú távú kezelés egyik legnagyobb kihívása a gyógyszerszedéshez való kitartó ragaszkodás. A skizoaffektív zavarban szenvedők egy része a tünetek javulásakor hajlamos önkényesen csökkenteni vagy elhagyni a gyógyszereket, ami jelentősen növeli a visszaesés kockázatát. Fontos tudni, hogy a gyógyszerek nem „megváltoztatják” a személyiséget, hanem segítenek stabilizálni az idegrendszer működését.

A mellékhatások – például súlygyarapodás, álmosság vagy nyugtalanság – kellemetlenek lehetnek, de ezekről mindig érdemes a pszichiáterrel beszélni, mert sok esetben dózismódosítással vagy készítményváltással enyhíthetők. A jó orvos-beteg együttműködés alapja a kölcsönös bizalom és a folyamatos kommunikáció.

Életmód és mindennapi támogatás

Bár a skizoaffektív zavar elsősorban pszichiátriai betegség, az életmódnak is jelentős szerepe van az állapot stabilizálásában. A rendszeres napirend, a megfelelő mennyiségű alvás, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a mérsékelt testmozgás mind hozzájárulhatnak a hangulati egyensúly fenntartásához. Különösen fontos az alkohol és a tudatmódosító szerek kerülése, mivel ezek ronthatják a tüneteket és csökkenthetik a gyógyszerek hatékonyságát.

A stresszkezelés elsajátítása szintén kulcsfontosságú. Relaxációs technikák, mindfulness-alapú módszerek vagy strukturált pszichoterápiás eszközök segíthetnek abban, hogy az érintett jobban felismerje saját terhelhetőségének határait.

A család és a környezet szerepe

A skizoaffektív zavar nemcsak a beteget, hanem a családot is komoly érzelmi terhelésnek teszi ki. A hozzátartozók gyakran bizonytalanok abban, hogyan segítsenek, mikor avatkozzanak be, és hogyan őrizzék meg saját lelki egyensúlyukat. A pszichoedukáció – vagyis a betegségről szóló hiteles információk átadása – mindkét fél számára rendkívül hasznos lehet.

A támogató, de nem túlvédő hozzáállás, a kiszámítható környezet és az empatikus kommunikáció jelentősen csökkentheti a konfliktusokat. A családterápia ebben az értelemben nem „hibáztatás”, hanem közös tanulási folyamat.

Mikor szükséges azonnali segítség?

Vannak helyzetek, amikor nem elegendő a következő kontrollvizsgálatra várni. Súlyos hangulati romlás, fokozódó pszichotikus tünetek, öngyilkossági gondolatok vagy veszélyeztető viselkedés esetén azonnali szakellátás szükséges. Ilyenkor a gyors beavatkozás életmentő lehet, és nem a kudarc jele, hanem a felelős gondoskodásé.

Összegezve

Összességében a skizoaffektív zavar egy összetett, de kezelhető mentális állapot. Megfelelő szakmai segítséggel, támogató környezettel és aktív együttműködéssel az érintettek számára reális cél lehet a stabilabb, kiszámíthatóbb életminőség elérése.

Gyakori kérdések a skizoaffektív zavarról

A skizoaffektív zavar gyógyítható?

A skizoaffektív zavar jelenlegi tudásunk szerint nem tekinthető véglegesen „meggyógyítható” betegségnek, ugyanakkor jól kezelhető állapot. A megfelelő gyógyszeres terápia és pszichoterápia segítségével a tünetek jelentősen enyhíthetők, a visszaesések ritkíthatók, és sok érintett hosszú időn át stabil életet élhet. A cél nem feltétlenül a tünetek teljes megszüntetése, hanem az életminőség javítása és a mindennapi működés fenntartása.

Miben különbözik a skizoaffektív zavar a skizofréniától?

A legfontosabb különbség az, hogy skizoaffektív zavar esetén a pszichotikus tünetek mellett tartósan jelen vannak hangulatzavarok is, például depressziós vagy mániás epizódok. Skizofréniában a hangulati tünetek nem meghatározóak, vagy csak átmenetileg jelentkeznek. A diagnózis felállítása gyakran időigényes, mert a tünetek lefolyása alapján lehet pontosan elkülöníteni a két kórképet.

Örökölhető-e a skizoaffektív zavar?

A betegség nem öröklődik közvetlen módon, ugyanakkor genetikai hajlam szerepet játszhat a kialakulásában. Azoknál, akiknek a családjában előfordult skizofrénia, bipoláris zavar vagy súlyos depresszió, valamivel magasabb a kockázat, de ez nem jelenti azt, hogy a betegség szükségszerűen kialakul.

Mikor szokott megjelenni a betegség?

A skizoaffektív zavar leggyakrabban fiatal felnőttkorban, a húszas–harmincas években jelentkezik, de előfordulhat későbbi életkorban is. A kezdet sokszor fokozatos, ezért a korai jeleket – például hangulati változásokat, visszahúzódást, alvászavart – könnyű más problémáknak tulajdonítani.

Dolgozhat-e, tanulhat-e az, aki skizoaffektív zavarban szenved?

Igen, sok érintett képes munkát vállalni vagy tanulmányokat folytatni, különösen akkor, ha a tünetei megfelelően kontrolláltak. Előfordulhat azonban, hogy rugalmasabb munkarendre, részmunkaidőre vagy támogató környezetre van szükség. A terhelhetőség egyénenként eltérő, és idővel változhat.

Meddig kell gyógyszert szedni?

A gyógyszeres kezelés általában hosszú távú, gyakran éveken át tartó folyamat. A gyógyszerek elhagyása vagy önkényes módosítása jelentősen növeli a visszaesés kockázatát. A kezelőorvos időről időre felülvizsgálja a terápiát, és szükség esetén módosítja az adagolást vagy a készítményeket.

Veszélyes-e a skizoaffektív zavar a környezetre?

A betegek többsége nem veszélyes másokra. A közvélekedésben sugallt képpel ellentétben az érintettek sokkal inkább saját magukat veszélyeztethetik, különösen depressziós vagy pszichotikus epizódok idején. A megfelelő kezelés jelentősen csökkenti az impulzív vagy kockázatos viselkedés esélyét.

Hogyan segíthetnek a hozzátartozók?

A családtagok támogatása rendkívül fontos. Az empátia, a türelem, a betegség megértése és a kiszámítható környezet mind hozzájárulhatnak a stabil állapot fenntartásához. Ugyanakkor a hozzátartozóknak is szükségük lehet segítségre, tanácsadásra vagy támogatói csoportokra, hogy ne merüljenek ki érzelmileg.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

Azonnali segítség szükséges, ha öngyilkossági gondolatok, súlyos hangulati romlás, erős hallucinációk, téveszmék vagy veszélyeztető viselkedés jelentkezik. Ilyen esetekben a gyors beavatkozás kulcsfontosságú, és nem a gyengeség, hanem a felelősségteljes gondoskodás jele.

Lehet teljes életet élni skizoaffektív zavarral?

Megfelelő kezeléssel és támogatással sok érintett képes kielégítő, értelmes életet élni. Bár a betegség jelenléte kihívásokat jelent, nem határozza meg kizárólagosan az egyén személyiségét, értékeit vagy jövőjét.

Felhasznált irodalom:

• Mayo Clinic,
• MSD Orvosi kézikönyv,
• Farmakoterápia

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!