Csie Li és munkatársai a kínai Harbini Orvosi Egyetemen 14 elhízott és 16 normál testsúlyú fiatal férfit vontak be vizsgálatukba. A résztvevők ugyanazt a reggeli menüt kapták, viszont eltérő számú rágás után nyelték le a falatokat.

A kutatók nyomon követték vércukorszintjüket, az étvágyat szabályozó hormonok szintjét, valamint nézték, hogy végül mennyi étellel laktak jól az önkéntesek.

Úgy találták, hogy a hosszabb ideig tartó rágás hatására az étvágyfokozó ghrelin hormon vérszintje csökkent, az étvágyat csökkentő kolecisztokinin (CCK) hormon mennyisége viszont emelkedett. Ezek a hormonok a későbbiekben az elhízás elleni terápiák célpontjai is lehetnek a kutatók szerint.

Nem találtak különbséget a harapás, vele a falatok nagyságában az elhízott és normál testsúlyú emberek között, és egyetlen önkéntes vércukorszintjét sem befolyásolta a rágás időtartama. Tizenkét százalékos eltérés adódott azonban a bevitt kalória mennyiségében az ételt negyvenszer és tizenötször megrágók között.