Ha ezt a 6 tünetet tapasztalja középkorúként, később nagyobb eséllyel alakul ki demencia

Egy friss kutatás kimutatta, hogy bizonyos középkorban jelentkező tünetek akár 50%-kal növelhetik a későbbi demencia kockázatát.

A demenciát legtöbben az időskorhoz kötjük. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mint egy késői betegségre, amely hirtelen, váratlanul jelenik meg. A tudomány azonban egyre inkább azt mutatja: az agy egészsége már középkorban is formálódik – és bizonyos lelki mintázatok akár húsz–harminc évvel korábban jelezhetik a későbbi kockázatot.

A The Lancet Psychiatry folyóiratban frissen publikált, nagy visszhangot kiváltó kutatás szerint hat, középkorban jelentkező depressziós tünet különösen erős kapcsolatot mutatott a későbbi demenciával.

Mit vizsgáltak pontosan?

A University College London kutatói több mint ötezer, 45 és 69 év közötti, demenciamentes résztvevő adatait elemezték. A vizsgálat kezdetén részletes kérdőívekkel térképezték fel a depressziós tüneteket, majd a résztvevők egészségi állapotát 25 éven keresztül követték.

A követési időszak végére a résztvevők mintegy 10 százalékánál alakult ki demencia. Az adatok elemzése során az derült ki, hogy azoknál, akik középkorban depressziós tüneteket mutattak, átlagosan 27 százalékkal nagyobb volt a későbbi demencia kockázata.

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása azonban az volt, hogy nem maga a depresszió mint diagnózis számított igazán, hanem bizonyos konkrét tünetek.

Ez a hat tünet jelezhet fokozott kockázatot

A vizsgálat szerint különösen az alábbi lelki mintázatok álltak összefüggésben a későbbi demencia kialakulásával:

• önbizalomhiány
• nehézség a problémákkal való megküzdésben
• érzelmi eltávolodás, a mások iránti melegség érzésének csökkenése
• tartós idegesség, belső feszültség
• elégedetlenség a saját teljesítménnyel
• koncentrációs nehézségek

Kiemelendő, hogy az önbizalomhiány és a problémamegoldás nehézsége önmagában körülbelül 50 százalékkal növelte a későbbi demencia esélyét a vizsgálatban.

Ezzel szemben más, klasszikus depressziós tünetek – például a lehangoltság, az alvászavar vagy az öngyilkossági gondolatok – nem mutattak szoros, hosszú távú kapcsolatot a demenciával ebben az elemzésben.

A tanulmány vezető szerzője, Philipp Frank szerint az eredmények arra utalnak, hogy „a demencia kockázata inkább néhány specifikus depressziós tünethez kapcsolódik, mintsem a depresszió egészéhez”. A kutató hangsúlyozta: a tünetek szintjén történő vizsgálat segíthet pontosabban azonosítani azokat, akik évtizedekkel később sérülékenyebbek lehetnek.

Mi lehet a háttérben?

A kutatócsoport feltételezése szerint az önbizalom csökkenése, a problémákkal való megküzdési nehézség és a koncentráció romlása gyakran együtt jár társadalmi visszahúzódással. Ha valaki kevésbé vesz részt szellemi kihívásokban, társas interakciókban, új élményekben, az csökkentheti az úgynevezett kognitív tartalékot.

A kognitív tartalék fogalma azt jelenti, hogy az agy mennyire képes ellenállni a kóros folyamatoknak. Számos kutatás – köztük a Lancet demenciamegelőzéssel foglalkozó bizottságának jelentése – hangsúlyozza, hogy az élethosszig tartó tanulás, a társas kapcsolatok és a mentális aktivitás védőfaktornak számítanak.

Gill Livingston professzor, a tanulmány társszerzője és a Lancet demenciamegelőzési bizottságának vezetője szerint az eredmények egy fontos szemléletváltást tükröznek: a depresszió nem egységes betegség, hanem különböző tünetek összessége, amelyek eltérő biológiai és pszichológiai mechanizmusokkal járhatnak.

Miért különösen fontos ez most?

A demencia globális terhe folyamatosan növekszik. A nemzetközi előrejelzések szerint a következő évtizedekben jelentősen emelkedhet az új esetek száma.

A betegség nem csupán memóriazavarral jár. Növeli az esések, fertőzések, alultápláltság, szív- és érrendszeri problémák kockázatát, és gyakran társul depresszióval is. A családokra és az egészségügyi rendszerre nehezedő teher óriási.

Mivel jelenleg nincs oki terápia, a megelőzés és a kockázatcsökkentés kulcskérdéssé vált. A Lancet bizottság korábbi jelentése szerint a demenciaesetek akár 40 százaléka is megelőzhető vagy késleltethető lenne életmódbeli és társadalmi beavatkozásokkal.

Jelent ez biztos jövőképet?

Fontos hangsúlyozni: ez a kutatás nem azt jelenti, hogy aki középkorban önbizalomhiányt vagy koncentrációs nehézséget tapasztal, annál biztosan demencia alakul ki.

A vizsgálat összefüggést mutatott ki, nem pedig ok-okozati kapcsolatot. A résztvevők többségénél – még a depressziós tünetekkel élőknél is – nem alakult ki demencia a követési időszak alatt.

A kutatók maguk is felhívják a figyelmet a korlátokra. A minta túlnyomórészt fehér férfiakból állt, így további vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy a megállapítások mennyiben érvényesek nőkre és más etnikai csoportokra.

Emellett az sem bizonyított még egyértelműen, hogy a középkori depressziós tünetek célzott kezelése csökkenti-e a későbbi demencia kockázatát – bár ez logikus és reményteli irány.

Mit tehet Ön most?

A legfontosabb üzenet talán az, hogy a lelki állapot nem csupán „hangulati kérdés”. A tartós önbizalomhiány, a problémamegoldási nehézségek vagy a koncentráció romlása nem csupán átmeneti élethelyzeti tünetek lehetnek, hanem az agy hosszú távú egészségével is összefügghetnek.

Ha ilyen tüneteket tapasztal, érdemes szakemberhez fordulnia. A pszichoterápia, a stresszkezelési technikák, a rendszeres fizikai aktivitás, a társas kapcsolatok erősítése és a mentális kihívások mind hozzájárulhatnak a kognitív tartalék növeléséhez.

Figyelmébe ajánljuk

Szokott olvasni? Akár 40 százalékkal is csökkentheti a demencia kockázatát

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!