Egyetlen ételt tartalmazó „monodiéták”: hatékonyak, értelmetlenek, vagy egyszerűen csak veszélyesek?

Krumpli, tojás vagy dinnye minden nap? Így teszi tönkre magát, aki belevág a mono-diétába.

Képzelje el, hogy néhány napig kizárólag krumplit eszik. Vagy csak almát. Esetleg tojást. Semmi mást. Se saláta, se kenyér, se leves, se kávé. Csak egyetlen, mindig ugyanaz az étel – újra és újra. Ez a mono-diéta lényege, amely az utóbbi években az internet egyik legszínesebben csomagolt, legmegosztóbb trendjévé vált. De vajon tényleg működik? És ha igen, milyen áron?

Nézzük, mit mondanak a legfrissebb kutatások, hogyan értékelik a szakemberek a monodiétás irányzatot, és miért fontos, hogy ne csak a kilók, hanem az egészsége is számítson.

Mi is az a mono-diéta pontosan?

A mono-diéta (vagy monotrófiás étrend) egy olyan táplálkozási módszer, amelynek során valaki kizárólag egyetlenféle ételt eszik egy meghatározott ideig. Ez lehet valamilyen „egészségesnek” tartott alapanyag – például alma, burgonya, rizs, tojás, joghurt vagy akár görögdinnye. Az elmélet szerint a szervezet így „megpihen”, könnyebben emészt, és gyorsabban leadja a súlyfelesleget.

A közösségi média posztjai alapján a mono-diéta rendkívül egyszerűnek és hatékonynak tűnhet. Nem kell kalóriát számolni, bonyolult recepteket követni vagy drága hozzávalókat vásárolni. De sajnos, ahogy az orvostudományban oly gyakran: ami túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az.

Mit ígérnek a mono-diéták?

A mono-diétát követők gyakran számolnak be:

• gyors fogyásról,
• könnyebb emésztésről,
• „méregtelenítés” érzéséről,
• és arról, hogy a megszokott, feldolgozott ételek elhagyása után energikusabbnak érzik magukat.

Ezek az élmények azonban sokszor nem magából az ételből, hanem a korábban megszokott rossz szokások (pl. túlzott cukorbevitel, nassolás) elhagyásából fakadnak – vagy pusztán placebohatás az egész. Sőt, az influencerek által sugallt „detox” fogalma orvosi értelemben sem értelmezhető: a test természetes méregtelenítője a máj, a vese és a bélrendszer, és ezek működését nem egyoldalú étkezéssel, hanem kiegyensúlyozott étrenddel tudjuk támogatni.

Miért veszélyes ez az étrend hosszú távon?

1. Tápanyaghiány léphet fel

Egyetlen élelmiszer – legyen bármennyire „szuper” – nem tudja biztosítani a teljes vitamin-, ásványi anyag- és fehérjeszükségletet. Egy 2025 júliusi orvosi összegzés szerint már néhány nap után is kialakulhatnak hiányállapotok, különösen B-vitaminokból, kalciumból, vasból, omega-3 zsírsavakból vagy rostokból.

2. Izomvesztés és lassuló anyagcsere

A drasztikusan csökkentett kalóriabevitel nemcsak zsírt, hanem izmot is leépít. Ez különösen problémás, mivel az izmok segítik a kalóriaégetést. Az anyagcsere lassulása után pedig a visszahízás szinte garantált – gyakran még több kiló jön vissza, mint amennyit leadott.

3. Hormonzavarok és pszichés tünetek

Nők esetében gyakori lehet a menstruációs ciklus felborulása, de fáradtság, ingerlékenység, szédülés, levertség is jelentkezhet – ezek mind az alacsony energiaszint, elektrolit- és tápanyaghiány következményei.

4. Étkezési zavarok melegágya lehet

A mono-diéta megnöveli az ételhez való kényszeres viszony kialakulásának esélyét: egyeseknél étkezési fóbiák, másoknál falási rohamok, majd bűntudat és kontrollvesztés jelenhet meg. Az egyhangúság hosszú távon unalmat, ételundort vagy épp kényszeres sóvárgást okoz.

Friss kutatások tükrében: mit mond a tudomány?

◾ UCL tanulmány (2025, Nature Medicine):

A University College London kutatása azt találta, hogy azok, akik minimálisan feldolgozott ételeket (pl. zöldségek, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák, főtt húsok) ettek, kétszer annyit fogytak, mint azok, akik ultra-feldolgozott termékeket fogyasztottak – még akkor is, ha a kalóriamennyiség megegyezett. Vagyis nemcsak a „mit”, hanem a „hogyan” is számít az étkezésben.

◾ Chalmers Egyetem kutatása:

A pre-diabéteszeseknél végzett vizsgálat kimutatta, hogy még egy tudatosan kiválasztott, egészséges élelmiszer (pl. speciális zabkenyér) bevezetése sem javította jelentősen a vércukorszint szabályozását – tehát nem lehet „egy csodás étellel” megváltani az anyagcserét.

◾ Táplálkozási biodiverzitás:

A kutatók ma már egyre többet beszélnek az úgynevezett táplálkozási biodiverzitás fogalmáról, amely szerint legalább 30–40 különféle ételt érdemes fogyasztani hetente. Ez támogatja a mikrobiom változatosságát, javítja az immunrendszert, és segít megelőzni a krónikus betegségeket.

A dietetikusok véleménye egyértelmű

A EatingWell 2025-ös összeállítása szerint a mono-diétát „azonnal nyugdíjazni kellene”. A diteteika szerint ez a módszer nemcsak elavult, hanem orvosi szempontból is káros: rövid távú, fenntarthatatlan és félrevezető. A valódi egészség kulcsa a kiegyensúlyozott, változatos, feldolgozatlan ételekre épülő étrend.

Mégis: van bármilyen helye a mono-diétának?

Elméletben a mono-diéta rövid időre (például 24–72 órás „átmeneti böjtként”) orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható – például egy szigorúan kontrollált kutatás vagy eliminációs étrend részeként. De a valós életben, főleg ha Ön egyedül vág bele, komoly veszélyeket vállal.

A gyors megoldások ritkán tartósak

Bármennyire is csábító a gondolat, hogy pár nap alatt megszabadulhat felesleges kilóktól, kérjük, gondoljon arra, hogy az egészsége nem egy rövid távú projekt. A mono-diéta látványos lehet – főleg a mérlegen – de valójában megtévesztő. Az izomvesztés, a hiányállapotok, a hangulatzavarok és az esetleges evészavar kockázata messze meghaladja az esetleges előnyöket.

A mono-diéta tehát korántsem olyan ártalmatlan, mint ahogyan az a közösségi médiás tartalmakból első pillantásra tűnhet. Ugyanakkor nemcsak a biológiai hatások miatt érdemes óvatosnak lenni, hanem a hosszabb távú viselkedésformáló következmények miatt is. A diétás ciklusok – amikor valaki időről időre belefog egy-egy radikális étrendbe, majd feladja, visszahízik, és újrakezdi – nemcsak testileg, hanem mentálisan is kimerítőek. A mono-diéta különösen alkalmas arra, hogy ezt az ördögi kört elindítsa, hiszen az első néhány nap alatt tapasztalt gyors súlycsökkenés (főként víz- és izomveszteség) azt az illúziót kelti, hogy működik.

Eközben észrevétlenül gyengül a táplálkozással kapcsolatos bizalom: megszűnik az öröm, az ízek és az étkezés társas aspektusa, helyette bűntudat, szorongás és szégyen jelenik meg. A legnagyobb veszély nem is maga a krumpli vagy a tojás, hanem az a gondolat, hogy a test „büntetést érdemel” a kilóiért. Pedig az egészséges életmód nem korlátozásról szól, hanem lehetőségről – a test és az elme egyensúlyáról.

Ha valóban szeretne javítani az anyagcseréjén, közérzetén vagy testsúlyán, érdemes olyan étrendet kialakítania, amelyben sokféle tápanyagforrás jelen van. A valódi „detox” nem egy ételhez kötődik, hanem a következetes szokásokhoz: a megfelelő alváshoz, a stressz csökkentéséhez, a mozgáshoz és a sokszínű, örömteli étkezéshez. Ha így tekint az étrendjére – nem ellenségként, hanem szövetségesként –, már megtette az első lépést az egészsége felé.

Mi történik a bélflórájával, ha csak egyféle ételt eszik?

A mono-diéta egyik kevésbé tárgyalt, de rendkívül fontos következménye a bélmikrobiom károsodása. A bélflóra egy sok milliárd mikroorganizmusból álló ökoszisztéma, amely döntő szerepet játszik nemcsak az emésztésben, hanem az immunrendszer, az anyagcsere és még a mentális egészség működésében is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és több vezető kutatócsoport szerint a mikrobiom sokszínűségét alapvetően befolyásolja az, hogy milyen változatosan táplálkozunk.

Ha Ön csak krumplit vagy csak tojást eszik, ezzel gyakorlatilag „kiéhezteti” a különféle baktériumtörzseket, amelyek más tápanyagforrásokra – például fermentált ételekre, rostokra vagy polifenolokra – specializálódtak. A Stanford Egyetem kutatói 2021-ben kimutatták, hogy a bélflóra diverzitásának csökkenése összefüggésbe hozható a gyulladásos folyamatok, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség és autoimmun betegségek fokozott kockázatával.

Mono-diéta és a gyerekek: különösen veszélyes kombináció

Sokan nemcsak magukon próbálják ki ezeket az extrém irányzatokat, hanem – sokszor jó szándékkal – gyermekeik étrendjét is radikálisan korlátozzák. Ez azonban súlyos következményekkel járhat a fejlődésben lévő szervezetre nézve. Az American Academy of Pediatrics figyelmeztetéseszerint már néhány hétig tartó, egyoldalú táplálkozás is hiányállapotokat, vérszegénységet, fejlődési visszamaradást vagy csontgyengülést okozhat. A gyerekek emellett pszichésen is sérülhetnek: a szigorú étkezési szabályok könnyen evészavarok melegágyává válhatnak, különösen kamaszkorban.

A mono-diéta és a vércukor-ingadozás kapcsolata

Gyakori tévhit, hogy ha csak egyféle ételt fogyaszt, akkor „kiegyensúlyozottabb” lesz a vércukorszintje. Ez azonban éppen fordítva történik. Az egysíkú étrend, különösen ha magas glikémiás indexű (mint a krumpli vagy a dinnye), hirtelen vércukorszint-emelkedést, majd gyors zuhanást okozhat – ezt követi a fáradtság, ingerlékenység és farkaséhség. A stabil vércukorszint alapja a rostban gazdag, fehérjét és egészséges zsírokat is tartalmazó étkezés, nem pedig a kizárólag szénhidrátra vagy fehérjére épülő mono-diéta.

Az intuitív étkezés és a „gentle nutrition” mint alternatíva

A mono-diéta helyett egyre több dietetikus javasolja az ún. intuitív étkezés megközelítését, amely nem tilt, hanem tanít: megtanítja felismerni a saját testünk jelzéseit, az éhséget, a jóllakottságot, és azokat az ételeket, amelyek valóban jól esnek – és jól is működnek számunkra. Ennek egyik eleme az úgynevezett gentle nutrition – vagyis a „szelíd táplálkozás” –, amely fokozatosan vezeti vissza az étkezésekbe a tápanyagdús alapanyagokat, anélkül, hogy szorongást vagy bűntudatot keltene.

Gyanakodjon, ha valaki mono-diétára buzdítja

Érdemes gyanakodni, ha valaki:

• egyetlen ételt „csodás fogyasztószerként” ajánlgat,
• garantált fogyást ígér rövid időn belül,
• orvosi háttér vagy tudományos bizonyíték nélkül állít dolgokat,
• vagy anyagi hasznot húz abból, hogy másokat egy adott étrendre „rábeszél”.

Az ilyen állítások nemcsak hamisak, hanem potenciálisan veszélyesek is – különösen, ha egészségügyi állapotra hivatkoznak. Mielőtt bárminemű radikális változtatásba kezdene, érdemes szakképzett dietetikussal vagy orvossal konzultálnia.

Hogyan ismerhető fel a fenntartható étrend?

Egy fenntartható étrend ismérve, hogy:

• nem kizár, hanem beemel új, tápanyagokban gazdag élelmiszereket,
• hosszú távon is tartható, nem jár extrém megszorításokkal,
• támogatja a test természetes jelzéseinek felismerését,
• és illeszkedik az egyén életmódjához, kulturális szokásaihoz, anyagi lehetőségeihez.

Az ún. Mediterrán étrend, vagy a DASH-diéta például évtizedek óta szerepel a legjobb étrendek élmezőnyében – nem véletlenül. Ezek a modellek nem egy-egy csodás étel köré épülnek, hanem a változatosság, mértékletesség és az élvezhető étkezés elvein alapulnak. Ráadásul bőséges tudományos bizonyíték áll mögöttük: csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek, az Alzheimer-kór és az elhízás kockázatát is.

Miért vágyunk mégis a a monodiétázáshoz hasonló étrendekre?

A mono-diéták népszerűsége nemcsak az egyszerűségükből, hanem pszichológiai sajátosságainkból is fakad. Az emberek többsége hajlamos arra, hogy „mindent vagy semmit” alapon közelítsen az étkezéshez – a rend és kontroll érzése sokak számára megnyugtató. Egyetlen ételt enni nemcsak logisztikai könnyebbség, hanem a hibázás kizárása is: nincs „rossz választás”, hiszen nincs választás. Ez különösen vonzó lehet azoknak, akiknek az étkezés stresszforrássá vált.

Egy másik fontos tényező a döntési fáradtság: a modern világban naponta akár több száz mikro-döntést is hozunk, és az étkezésnél ez különösen kimerítő lehet. A mono-diéta ezt kiiktatja – csakhogy közben lemondunk az ízek, az öröm és a szervezetünk igényeinek sokszínű kielégítéséről is.

A „tiszta étkezés” és a szélsőségek

A mono-diéták gyakran a „clean eating”, vagyis a tiszta étkezés ideológiájához kapcsolódnak. Ez az irányzat önmagában nem káros, hiszen a feldolgozatlan, tápanyagdús ételek valóban jót tesznek a szervezetnek. A probléma akkor kezdődik, amikor a „tiszta” és a „szennyezett” ételek közötti különbségtétel túlzottan merevvé válik. Ez az ún. ortorexia nevű evészavarhoz vezethet, amely során valaki kényszeresen kerüli az általa „egészségtelennek” vélt ételeket – akkor is, ha azok valójában táplálók.

A mono-diéta tehát nemcsak fizikai, hanem mentális szempontból is veszélyes lehet. Az evés nem csupán biológiai szükséglet, hanem szociális, érzelmi és kulturális tevékenység is – ha ezt szűkítjük le egyetlen ételre, azzal súlyosan beszűkítjük az étkezéshez való kapcsolatunkat is.

Kapcsolódó cikk

Ezzel a diétával úgy fogyhat, hogy közben nem éhezik

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!