A kézremegés csak a jéghegy csúcsa? 6 jel, amely évtizedekkel megelőzheti a Parkinson-kór diagnózisát

A Parkinson-kór nem egyik napról a másikra jelenik meg. Évekig, sőt évtizedekig zajló folyamat előzi meg a diagnózist. A kézremegés csupán egy állomás ezen az úton – sokaknál nem is az első.

Amikor a Parkinson-kórról hallunk, legtöbbször a finom kézremegés jut eszünkbe. A közvélekedés szerint ez a betegség első és legfontosabb tünete. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. A neurológusok ma már tudják, hogy a Parkinson-kór nem csupán mozgászavar, és sok esetben évekkel – akár évtizedekkel – a jellegzetes motoros tünetek előtt megjelenhetnek olyan finom jelek, amelyekre ritkán gondolnánk.

Ráadásul a nyugalmi tremor – vagyis a pihenés közben jelentkező ritmikus remegés – nem is mindenkinél fordul elő. A betegek egy részénél egyáltalán nem ez vezeti be a betegséget. A Parkinson-kór tehát nem mindig ott kezdődik, ahol várnánk.

Mi zajlik a háttérben?

A Parkinson-kór lényege, hogy az agy egyik területén, a substantia nigra nevű struktúrában fokozatosan pusztulnak a dopamint termelő idegsejtek. A dopamin nélkülözhetetlen a mozgás finom szabályozásához. Mire a klasszikus motoros tünetek – a mozgáslassulás, izommerevség vagy remegés – megjelennek, ezeknek az idegsejteknek akár 50–70 százaléka már elpusztulhat.

A betegség azonban nem egyik napról a másikra alakul ki. Létezik egy úgynevezett prodromális szakasz, amely a diagnózis előtti, lassan kibontakozó időszakot jelenti. Ebben a fázisban a változások még nem feltűnőek, de bizonyos testi jelek már utalhatnak arra, hogy az idegrendszerben elindult egy folyamat.

- A Parkinson-kórt mozgásszervi rendellenességnek nevezzük, mivel befolyásolja a mozgásunkat, de a Parkinson-kórnak van egy nem motoros oldala is - mondja Rachel Dolhun neurológus a The Washington Post-nak. Ez a felismerés alapjaiban változtatta meg a betegségről alkotott képet.

Lássuk azt a hat tünetet, amely a kutatások szerint gyakran jóval a diagnózis előtt jelentkezik.

A szaglás fokozatos elvesztése

Sokan csak akkor veszik észre, hogy romlott a szaglásuk, amikor egy megfázás után nem tér vissza teljesen az érzékelés. A Parkinson-kór esetében azonban a szagláscsökkenés lassan, szinte észrevétlenül alakulhat ki.

A vizsgálatok szerint a Parkinson-kórban szenvedők több mint 90 százalékánál kimutatható valamilyen fokú szaglászavar. Ronald Postuma professzor szerint a szaglás elvesztése akár 20 évvel is megelőzheti a betegség diagnózisát.

A kutatók feltételezik, hogy a kóros fehérjelerakódások – elsősorban az alfa-szinuklein – már korán megjelenhetnek a szaglóhagymában, amely az agy szaglásért felelős területe. Ez magyarázhatja, miért érinti ilyen korán ezt az érzékszervet a betegség.

Fontos azonban tudnia: a szaglás elvesztésének számos oka lehet, például vírusfertőzés, krónikus arcüreggyulladás vagy a Covid–19 utóhatása. Önálló tünetként tehát nem diagnosztikus értékű.

Az álmok „megélése” – REM alvási viselkedészavar

Normál esetben az alvás REM fázisában – amikor a legélénkebb álmokat látjuk – az izmaink szinte teljesen ellazulnak, hogy ne „játsszuk el” az álmainkat. Létezik azonban egy állapot, amikor ez a védő mechanizmus megszűnik.

A REM alvási viselkedészavarban szenvedők hangosan beszélhetnek álmukban, hadonászhatnak, sőt akár meg is üthetik az ágyban fekvő partnerüket. Gyakran élénk, cselekvésben gazdag álmokról számolnak be.

Hosszú távú vizsgálatok azt mutatják, hogy az ilyen alvászavarral élők jelentős részénél néhány éven belül Parkinson-kór vagy más, hasonló idegrendszeri betegség alakul ki. Ezért az 50 év felett jelentkező, újonnan kialakult REM viselkedészavar különös figyelmet érdemel.

Tartós székrekedés

A székrekedés gyakori panasz, és legtöbbször ártalmatlan. A Parkinson-kór esetében azonban nem egyszerű emésztési problémáról van szó.

A betegség az autonóm idegrendszert is érintheti, amely többek között a bélmozgás szabályozásáért felel. Kutatások kimutatták, hogy Parkinson-kóros betegek bélrendszerében már korán megjelenhetnek az alfa-szinuklein kóros lerakódásai.

Nagy elemszámú vizsgálatok szerint a tartós székrekedésben szenvedők körében emelkedett a későbbi Parkinson-kór kockázata. Különösen akkor érdemes erre gondolni, ha a panasz fiatalabb korban jelentkezik, és évtizedeken át fennáll.

Természetesen az étrend, a folyadékbevitel, a mozgásszegény életmód és számos egyéb tényező is okozhat székrekedést. A különbséget az jelenti, ha a panasz makacs, megmagyarázhatatlan és más idegrendszeri tünetekkel társul.

Szédülés felálláskor – ortosztatikus hipotenzió

Előfordult már Önnel, hogy hirtelen felálláskor elszédült vagy elsötétült a világ egy pillanatra? Ez gyakran ártalmatlan jelenség, például enyhe kiszáradás következménye.

Ha azonban a vérnyomás ismétlődően és megmagyarázhatatlan módon esik le felálláskor, az az autonóm idegrendszer érintettségére utalhat. A neurológiai eredetű ortosztatikus hipotenzióval élők egy részénél évekkel később Parkinson-kór vagy ahhoz kapcsolódó állapot alakulhat ki.

Fontos különbséget tenni a hétköznapi, átmeneti szédülés és a tartós, visszatérő panasz között. Ha a jelenség rendszeres, kivizsgálás indokolt.

A hangulat és a pszichés változások szerepe

A Parkinson-kór korai szakaszában a depresszió, a szorongás vagy a motiváció csökkenése is megjelenhet – akár évekkel a mozgászavarok előtt. Ezeket sokszor élethelyzeti problémának, kiégésnek tulajdonítják.

Pedig ma már tudjuk, hogy a dopaminrendszer és más ingerületátvivő anyagok zavara nemcsak a mozgást, hanem a hangulatszabályozást is érinti. Egyes vizsgálatok szerint a később Parkinson-kórral diagnosztizált betegek körében gyakoribb a korábban jelentkező depresszió. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a depresszió Parkinson-kórt okoz, de a háttérben zajló idegrendszeri változások egyik korai jele lehet.

Egyoldali izomfeszülés

Kevesen tudják, de a váll- és nyakfájdalom, az egyoldali izomfeszülés vagy megmagyarázhatatlan izommerevség szintén megelőzheti a klasszikus diagnózist. Előfordul, hogy valakit évekig ortopédiai problémával kezelnek, mielőtt kiderül, hogy a panasz idegrendszeri eredetű.

Az enyhe, egyoldali mozgáslassulás vagy finommotoros ügyetlenség – például romló kézírás – szintén korai jel lehet. Ezek még nem látványos tünetek, inkább apró változások, amelyek utólag válnak jelentőssé.

A tünet nem egyenlő a diagnózissal

A prodromális tünetek nem diagnózisok. Önmagukban nem bizonyítják a Parkinson-kór jelenlétét, és az érintettek többségénél soha nem is alakul ki a betegség.

A kockázat akkor emelkedik meg jelentősebben, ha több jel egyszerre van jelen. Például ha valakinél évek óta fennálló szaglászavar, makacs székrekedés és REM alvási viselkedészavar is jelentkezik, az már indokolhat neurológiai konzultációt – különösen, ha a családban is előfordult Parkinson-kór.

A korai felismerés jelentősége abban rejlik, hogy a jövőben olyan kezelések válhatnak elérhetővé, amelyek még a motoros tünetek előtt képesek lassítani a folyamatot. Bár ma még nincs gyógyító terápia, a rendszeres testmozgásról több vizsgálat is kimutatta, hogy kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását és akár a kialakulás kockázatát is csökkentheti.

Figyelmébe ajánljuk

Parkinson-kór korai jelei: még a kézremegés előtt utalhat rá a kézírása

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!