Szunyókálás időskorban: a halálozás kockázata 30 százaléknál is nagyobb lehet ebben a napszakban!

A napközbeni bóbiskolásra a legtöbben úgy tekintünk, mint a megérdemelt pihenés, a gyors testi-lelki feltöltődés legkellemesebb formájára. Egy fárasztó délelőtt után valóban újjászülethet tőle az ember. Amikor azonban a nappali alvás iránti vágy nem csupán alkalmi luxus, hanem megszokássá válik, vagy hirtelen felerősödik, érdemes kissé közelebbről is megvizsgálni a dolgot. A legújabb kutatások szerint ugyanis a napközbeni szundítás nem pusztán a fáradtság jele, hanem szervezetünk kifejezetten fontos egészségügyi jelzőrendszereként is működhet.

Egy, a JAMA Network Open folyóiratban megjelent tanulmány világított rá arra, hogy az időskori napközbeni alvás esetében egyáltalán nem mindegy, mikor és mennyit pihenünk. A bostoni és chicagói kutatócsoport 1338 idős résztvevőt követett figyelemmel akár 19 éven keresztül. A vizsgálat különlegességét az adta, hogy a résztvevők csuklóján viselhető aktigráfiás eszközökkel pontosan, objektíven rögzítették az alvási és mozgási mintázatokat, elkerülve ezzel a pontatlan önbevallásos tévedéseket.

Az eredmények meglepő összefüggésre mutattak rá: azoknál az időseknél, akik rendszeresen a reggeli órákban szundítottak el, csaknem 30 százalékkal magasabb volt az általános halálozási kockázat képest azokhoz képest, akik inkább délután pihentek le. A kutatók azt is megfigyelték, hogy minden egyes plusz napközbeni alvási óra 13 százalékkal, míg minden egyes plusz szundítási alkalom 7 százalékkal növelte a kockázatot.

Nem a szundítás a bűnös, hanem ami mögötte rejtőzik

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a statisztikai összefüggés nem jelent közvetlen ok-okozati viszonyt. Nem maga a reggeli vagy a napközbeni alvás károsítja a szervezetet, hanem a jelenség hátterében álló belső folyamatok.

A rendszeres reggeli elszunnyadás vagy a fokozott nappali aluszékonyság (somnolentia) rendszerint az alábbi élettani és klinikai problémák jelenlétére utal:

• rejtett éjszakai alvászavarok (például az alvási apnoé, amely folyamatos mikroébredésekkel szakítja meg a mélyalvást)
• a cirkadián ritmus, azaz a biológiai óra súlyos felborulása
• fejlődő neurodegeneratív kórfolyamatok (a demencia korai szakasza vagy a Parkinson-kór gyakran jár a nappali és éjszakai ritmus felcserélődésével)
• krónikus gyulladásos folyamatok és szív-érrendszeri betegségek
• bizonyos gyógyszerek mellékhatásai vagy a nem megfelelő időben történő bevétele

A rövid, 15–20 perces kora délutáni szunyókálás (az úgynevezett „power nap”) fiatalabb és idősebb korban is kimondottan kedvező hatású: csökkenti a szisztolés vérnyomást, javítja a kognitív funkciókat és javítja a hangulatot.

Aggodalomra akkor van ok, ha a nappali alvásigény hirtelen megnő, ha a szundítások egyre hosszabbra nyúlnak, vagy ha az érintett annak ellenére alszik el reggel, hogy az éjszakát látszólag végigaludta. Ilyenkor érdemes felkeresni a kezelőorvost, hiszen egy egyszerű alvásdiagnosztikai vagy rutinszerű laborvizsgálat segítségével időben fény derülhet a háttérben húzódó, de jól kezelhető elváltozásokra.

Mikor számít figyelmeztető jelnek a nappali aluszékonyság?

A nappali pihenés önmagában nem tekinthető egészségügyi kockázatnak, és az idősebb életkor előrehaladtával sem szükségszerű, hogy valaki egyre többet aludjon napközben. A legfontosabb szempont az, hogy a szundikálás mennyire tér el az érintett megszokott alvási szokásaitól, és társul-e hozzá más tünet.

Ha valaki korábban ritkán szundított, néhány hét vagy hónap alatt azonban rendszeresen elalszik reggel, étkezés közben vagy akár beszélgetés alatt, érdemes utánajárni a változás okának. Ugyanez érvényes akkor is, ha a megszokott rövid pihenők helyett naponta több órát tölt alvással, mégis fáradtnak érzi magát.

Az orvos számára különösen fontos információ, hogy az érintett mennyit alszik éjszaka, milyen gyakran ébred fel, mikor jelentkezik a nappali álmosság, és mennyire érzi magát kipihentnek ébredés után. Ezek az adatok segíthetnek elkülöníteni az egyszerű alváshiányt a különböző alvászavaroktól és a más betegségekhez társuló fáradtságtól.

Az alvási apnoé úgy is ronthatja az alvás minőségét, hogy az érintett nem tud róla

Az időskori nappali álmosság egyik lehetséges oka az obstruktív alvási apnoé. Ilyenkor alvás közben a felső légutak időszakosan beszűkülnek vagy elzáródnak, ami légzéskimaradásokhoz és a vér oxigénszintjének átmeneti csökkenéséhez vezethet. Az agy a légzés helyreállítása érdekében rövid ébredéseket idéz elő, amelyekre az érintett reggel gyakran nem is emlékszik.

A következmény az lehet, hogy az éjszakai alvás látszólag megfelelő hosszúságú, valójában azonban nem biztosít elegendő pihenést. Az érintett reggel fáradtan ébredhet, napközben elálmosodhat, nehezebben koncentrálhat, és ingerlékenyebbé is válhat.

Figyelmeztető tünet lehet a hangos, rendszertelen horkolás, az alvás közben megfigyelt légzéskimaradás, az éjszakai levegő után kapkodás, a reggeli fejfájás és a gyakori éjszakai vizelés. Az alvási apnoé felismerése azért is fontos, mert kezeletlenül összefügghet a magas vérnyomással, valamint a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb kockázatával.

A kivizsgálás során az orvos indokolt esetben otthoni alvásvizsgálatot vagy alváslaboratóriumi vizsgálatot javasolhat. A kezelés módja a betegség súlyosságától és az egyéni körülményektől függ.

A gyógyszerek is fokozhatják az álmosságot

Az idősebbek gyakran többféle gyógyszert szednek egyszerre, és ezek között lehetnek olyan készítmények, amelyek álmosságot, lassabb reakcióidőt vagy általános fáradtságot okoznak. Ilyen hatásuk lehet például bizonyos nyugtatóknak, altatóknak, egyes allergiaellenes szereknek, opioid fájdalomcsillapítóknak, illetve egyes pszichiátriai és neurológiai gyógyszereknek.

A mellékhatások erősségét befolyásolhatja a gyógyszer adagja, a bevétel időpontja, a veseműködés és a többi szedett készítménnyel kialakuló kölcsönhatás is. Emiatt előfordulhat, hogy egy korábban jól tolerált gyógyszer idővel nagyobb álmosságot vált ki.

Ha a nappali aluszékonyság új gyógyszer bevezetése vagy egy adagváltoztatás után jelentkezik, érdemes ezt jelezni a kezelőorvosnak vagy a gyógyszerésznek. A teljes gyógyszerlista áttekintése segíthet felismerni a lehetséges összefüggéseket.

Fontos, hogy az előírt gyógyszereket ne hagyja abba, és ne módosítsa önállóan az adagjukat! Egyes nyugtatók és más központi idegrendszerre ható készítmények hirtelen elhagyása veszélyes lehet.

A nappali álmosság és a demencia kapcsolata

Az alvás és az agyműködés szoros kapcsolatban áll egymással. A tartósan rossz minőségű alvás ronthatja a figyelmet, a memóriát és a gondolkodás sebességét, miközben bizonyos idegrendszeri betegségek maguk is megváltoztathatják az alvás és az ébrenlét ritmusát.

A demenciával élő embereknél előfordulhat, hogy nappal hosszabb időt töltenek alvással, éjszaka viszont gyakrabban felébrednek. A Parkinson-kór ugyancsak társulhat alvászavarokkal és fokozott nappali álmossággal. Ezek a tünetek azonban önmagukban nem bizonyítják egyik betegség jelenlétét sem.

A kivizsgálás során ezért nemcsak az alvási szokásokat, hanem a kognitív képességek esetleges változását is érdemes figyelembe venni. Gyanúra adhat okot például, ha a fokozott alvásigény mellett feledékenység, a mindennapi feladatok elvégzésének nehézsége, tájékozódási probléma vagy a megszokott viselkedés megváltozása is jelentkezik.

A megfelelő értékelés azért lényeges, mert az aluszékonyság hátterében kezelhető okok is állhatnak. A hallás- és látásromlás, a hangulatzavarok, a fájdalom, valamint bizonyos anyagcsere-eltérések szintén ronthatják a közérzetet és a mindennapi aktivitást.

Vérszegénység és pajzsmirigyproblémák is okozhatnak fáradtságot

A tartós fáradtság és az aluszékonyság nem kizárólag alvászavar következménye lehet. A vérszegénység például gyengeséget, csökkent terhelhetőséget, szédülést és koncentrációs nehézséget okozhat. Idősebb korban különösen fontos lehet a háttérben álló ok tisztázása, hiszen a vérszegénység kialakulásában vashiány, vitaminhiány, krónikus betegség vagy akár észrevétlen vérvesztés is szerepet játszhat.

A pajzsmirigy csökkent működése szintén járhat fáradtsággal, fokozott alvásigénnyel, fázékonysággal, székrekedéssel és lassabb gondolkodással. Emellett a vércukorszint jelentős ingadozása, a veseműködés zavara és más krónikus betegségek is hozzájárulhatnak a panaszokhoz.

Az orvos a tünetek és az előzmények alapján dönthet arról, hogy szükség van-e vérképre, vércukorvizsgálatra, pajzsmirigyfunkciós tesztre, vesefunkciós értékek ellenőrzésére vagy más laboratóriumi vizsgálatokra. Nem minden esetben indokolt valamennyi vizsgálat elvégzése, ezért a célzott kivizsgálás hatékonyabb lehet, mint a válogatás nélküli laborcsomagok igénybevétele.

Hogyan érdemes naplózni a szundikálási szokásokat?

A nappali alvás változásainak megfigyelése egyszerű, mégis hasznos lépés lehet a kivizsgálás előtt. Egy egy-két hetes alvásnapló segíthet feltárni, hogy milyen körülmények között jelentkezik az álmosság, és van-e kapcsolat az éjszakai pihenés, a gyógyszerek bevétele vagy a napi tevékenységek között.

A naplóban érdemes rögzíteni:

• mikor feküdt le este, és mikor ébredt fel reggel;
• hányszor ébredt fel éjszaka, illetve mennyire érezte pihentetőnek az alvást;
• mikor, mennyi ideig és milyen körülmények között szundított napközben;
• fogyasztott-e alkoholt, koffeint, illetve változott-e a gyógyszerszedése;
• jelentkezett-e horkolás, reggeli fejfájás, szédülés vagy szokatlan gyengeség.

Az alvásnapló nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, de segíthet pontosabban megítélni a tünetek gyakoriságát és alakulását.

Mennyi nappali alvás tekinthető ideálisnak?

Nincs mindenkire érvényes, pontos időtartam, amely minden életkorban és egészségi állapotban megfelelő lenne. Egészséges felnőtteknél egy rövid, körülbelül 10–20 perces kora délutáni pihenő javíthatja az éberséget és a koncentrációt. A hosszabb vagy késő délutáni alvás viszont egyeseknél megnehezítheti az esti elalvást, és felboríthatja a megszokott alvásritmust.

Idősebb korban is fontos a rendszeres napirend, a nappali természetes fény, a megfelelő fizikai aktivitás és az éjszakai alvást támogató környezet. A szundikálást nem szükséges teljesen elhagyni, ha az jó közérzetet biztosít, és nem zavarja az éjszakai pihenést.

A legfontosabb különbség az alkalmi, önként választott pihenés és a nehezen leküzdhető, mindennapi álmosság között van. Ha valaki rendszeresen elbóbiskol olyan helyzetekben is, amikor ébren szeretne maradni, vagy a nappali alvásigénye egyre növekszik, nem érdemes pusztán az életkor természetes velejárójának tekinteni a jelenséget.

A szundikálás időpontja és időtartama önmagában nem alkalmas a várható élettartam megítélésére. A kutatás eredményeinek legfontosabb gyakorlati üzenete inkább az, hogy a tartósan megváltozó alvási szokásokra érdemes odafigyelni. A háttérben álló ok felismerése és kezelése javíthatja az életminőséget, segíthet megelőzni a nappali álmossággal összefüggő baleseteket, és hozzájárulhat az időskori önállóság megőrzéséhez.

Kapcsolódó cikk

Ennyi ideig kellene tartania a délutáni szunyókálásának, hogy ne legyen fáradtabb annál, mint amilyen volt

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!