Hol él: a növény erdőszélen, út szélén, parlagon, kertekben bárhol kinövő, tipikus gyomnövénynek látszó jellegzetes virágú, és tejnedvű növény. Egyéb nevei: vereslőfű, kutyatej (!), kecsketej, rántófű. Gyógyhatásai régóta ismertek.
Küllemi leírás: A mákfélék családjába tartozó kétszikű. Gyökértörzse húsos, vörösesbarna. Szára akár 1 m magasra is megnőhet, szögletes, felül elágazik. Levelei váltakozó állásúak, a tőlevelek hosszú- a szárlevelek rövid nyelűek, vagy ülők. A levélalak szárnyasan szeldelt, ferde tojásdad. Virágai virágzatba tömörültek, ernyősek, aranysárgák, négy szirommal, sok porzóval. A termés hosszú, hengeres toktermés. Jellemző rá a megsértett szárból kicsorgó narancssárga tejnedv.
Milyen drog* készül belőle: gyökérzetéből készül a gyökérdrog (radix), és a föld feletti részéből virágzáskor: a "fű" (herba)
Mit tartalmaz: chelidonint, chelerythrint, gyantát, protopint, növényi savakat. (Mivel a mákfélék családjának tagja néhány vegyületének morfin- ill. papaverinszerű hatást tulajdonítanak).
Mire alkalmazható? Tejnedve ismerten hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre, a hatás a fehérjebontással párosuló sejtosztódás gátlás. Belsőleg alkalmazva veszélyes lehet, tehát csak orvosi felügyelet mellett használható: görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó és gyulladásgátló hatással bír. Belsőleg adva terhességben és gyermekkorban tilos alkalmazni!
Még mire alkalmazható? A főzet máj- és epebántalmakban lehet hatásos, epekő esetén, és fájdalomcsillapító hatása is ismert.
(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia)
*drog: a növény gyógyászati célra alkalmazott, beszárított része
