A csípőficam előfordulása

A csípőficam újszülöttkortól diagnosztizálható betegség. Mivel hazánkban is többlépcsős szűrési rendszer működik (a megszületést követően és a hazaadást követően gyermekgyógyász, 3-6 hetesen, majd 4 hónapos korban ortopédus), egyre kevesebb a későn diagnosztizált esetek száma.

Jellemzően kb. 4-6x gyakrabban érintettek a lánycsecsemők, mint a fiúk.

Kialakulásának hátterében esetenként un. többgénes öröklésmenet figyelhető meg, de egészen biztosan külső tényezők – a magzat méhen belüli elhelyezkedése, a szabad mozgást korlátozó öltözék, stb. – is szerepet játszanak. Érdekes megfigyelés, hogy a ficamok nagyobb része egyoldali, azon belül is inkább a bal oldalt érinti.

Hazai adatok alapján az élveszülések kb. 1.5%-ánál észlelhető valamilyen csípőízületi rendellenesség. A megszületést követően a leggyakrabban az ún. instabil csípőt észleljük (akár 20-25% is lehet!!!), melyek jó 60%-a spontán gyógyul pár hetes korra. Ezt követően főleg valódi ficammal és diszpláziával (rendellenes fejlődéssel) találkozhatunk. A fent említett külső tényezők közül a farfekvési pozíció önmagában kb. 10x-re emeli a ficam kockázatát. A genetikai háttér elméletét erősíti az a tény is, hogy családi halmozódás esetén kb. 5%-os gyakorisággal kell számolni a születendő magzat esetén.

A csípőficam okai

Régi orvosi vita tárgya, hogy a veleszületett csípőficam milyen okokra vezethető vissza. A kutatók egy része belső okokat – a fejlődő combcsont feji részének alaki hibái, a vápa fejletlensége -, mások a rendellenes magzati elhelyezkedést tett felelőssé, néhányan pedig mindkét álláspontot magukénak vallották. Újabban az utóbbiak véleményét tartjuk irányadónak.

Figyelni kell tehát a családi halmozódásra, ismerni kell az esetleges méhen belüli terhelő eseményeket (téraránytalanság, stb.), illetve a magzati pozíciót, a szülés menetét. Az a régebbi – ma már ritkábban látott – gyakorlat, miszerint a frissen világra jöttek csípőit nyújtva szorosan összepólyázzák, árt a szabad csípőmozgásoknak, ficamot okozhat.

Az ízületet alkotók anatómiai fejletlensége, vagy helytelen irányban történő fejlődése okozza végül a diszpláziát.

A csípőficam tünetei

Pozitív családi előtörténet esetén, farvégű fekvésnél, téraránytalanságnál fokozott figyelemre van szükség. A megszületéskor gyakran csak ún. ízületi lazaságot észlelhetünk. A figyelmes vizsgáló észre kell hogy vegye az akár háton vagy hason fektetett újszülöttnél illetve fiatal csecsemőnél az ún. ráncaszimmetriát, a lábak eltérő nyugalmi helyzetét (kissé kifelé fordult, feljebb induló combcsont). Feltűnhet a mozgásszegénység is az érintett oldalon. Ritkán már stabilan álló, esetleg járó gyermeknél kerül sor a diagnózis felállítására. Ilyenkor a terhelt végtag felé jellegzetes billegő mozgás – kacsázó járás - alakul ki, így próbálva részlegesen javítani a kóros mechanikai viszonyokat.

A csípőficam lefolyása

A korán felismert és szakemberhez küldött enyhe ficam, diszplázia jó gyógyhajlamot mutat a konzervatív módon megkezdett kezeléssel: terpeszpelenkázással, kengyel viselésével. Rosszabb esetekben műtét is szóba jöhet.

A csípőficam diagnózisa

A tünetek jó része – a jellegzetes járás, a ráncaszimmetria, stb. - egyúttal diagnosztikai segítségül is szolgál.

A szűrővizsgálatkor könyvszerűen szétnyitott csípőízületben ficam esetén kattanó hang, zökkenés észlelhető; az összefogott lábakat felfelé hajtva pedig a térdek magasságbeli eltérése figyelhető meg. Az érintett oldalon, a ficam fokának megfelelően lejjebb lesz a térd, a combcsont fejét pedig kiemelkedni látjuk a csípő vonalából.

A képalkotó vizsgálatok közül kiemelt jelentősége van a mai tudásunk szerint ártalmatlan ultrahangos vizsgálatnak: ezzel a gyors módszerrel a csontosodási folyamatok, az ízületi tokon belüli viszonyok (távolságok, szögek) feltérképezhetőek. Ritkán röntgenfelvételre is szükség lehet, elsősorban az olyan, terhelt előtörténetű és tüneteket is mutató betegeknél, akiknél az ultrahang nem nyújt kielégítő diagnózist. Ilyenkor természetesen külön figyelnek a nemi szervek ’kitakarására’, a fiatal csírasejtek védelmére.

A csípőficam terápiája

Elsődleges fontosságú a szűk, combcsontokat összefekvő helyzetbe és mozgásszegény környezetbe kényszerítő pelenkázás elhagyása. Ehelyett korán rugdalódzók, angol pólya használatát javasoljuk. Lehetőség van terpeszpelenkázásra is műanyag betét használatával. Az 1 hónapon túl, a fenti manőverek ellenére is észlelt ficamra a Pavlik-kengyelt alkalmazzuk. Ez kb. 3 hónap alatt az esetek túlnyomó többségében teljes javulást eredményez.

Nagyobb, felülő gyermeknél csípőt szétfeszítő (abductiós) sín használatára kerül sor, vagy esetleg olyan szerkezetre is szükség lehet, mely a test saját súlyát használja húzóerőként a csípőizmok nyújtására. 1 éves kor felett szinte minden esetben valamilyen műtéti megoldás képes csak az élettanihoz közeli állapotok kialakítására.

A csípőficam megelőzése

A megelőzés legfontosabb eleme a gondos szűrővizsgálat: az újszülött osztályon, a hazaadást követően és az ortopédiai szűrővizsgálatoknál. Célszerű lenne MINDEN újszülött bemutatása 3-6 hetes kora között legkésőbb gyermekortopédiai szakrendelésen. A bizonytalan eseteket érdemes késedelem nélkül ultrahangvizsgálati lehetőséggel is bíró intézménybe küldeni. A terápiaként is szolgáló konzervatív módszerek megelőzésként is megszívlelendőek.

Élet a csípőficammal

A kengyelt viselő csecsemő gondozása külön feladatot jelent a család részére, mely komoly erőfeszítéseket igényel a szülői oldal részéről. A sikeresen, akár konzervatív, akár műtéti módszerekkel meggyógyítottak csípőízülete terhelhető, teljes életet élhetnek. A későn felismert, nem tökéletesen gyógyíthatók pszichés támogatást is igényelnek.

Forrás

Gyermekgyógyászat – Prof. Dr. Schuler Dezső – Semmelweis Kiadó
Gyermekgyógyászat – Prof. Dr. Maródi László – Medicina Kiadó
Az ortopédia tankönyve – Prof. Dr. Vízkelety Tibor - Semmelweis Kiadó