Az Instagram imádja, a dietetikusok már kevésbé: mi a gond ezzel az edzés utáni trenddel?

A parmezán a legújabb fitnessztrendek tárgyává vált - de vajon tényleg annyira jó?

Az utóbbi időben egyre több edzőtermi és életmódvideóban bukkan fel ugyanaz a jelenet: valaki edzés után előkap egy darab parmezán sajtot, és magabiztosan beleharap. A magyarázat egyszerűnek tűnik – magas fehérjetartalom, sok kalcium, alig van benne laktóz –, a közösségi médiában pedig gyorsan megszületett a címke: a tökéletes fehérjeszelet. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

A parmezán, pontosabban a Parmigiano Reggiano valóban kiváló minőségű sajt, hosszú érlelési idővel, koncentrált tápanyagtartalommal. Nem véletlen, hogy sokan szeretik, és az sem meglepő, hogy a fitneszvilág felfedezte magának. A kérdés inkább az: valóban jó ötlet-e fehérjeszeletként tekinteni rá?

Miért tűnik ideálisnak első pillantásra?

Ha pusztán a számokat nézzük, a parmezán lenyűgöző. Száz grammban több mint 30 gramm fehérje található, ami papíron vetekszik – sőt, bizonyos húsféléket meg is előz – fehérjetartalomban. Emellett kiváló kalciumforrás, és az érlelés miatt a laktóztartalma rendkívül alacsony, így sok tejcukor-érzékeny ember is gond nélkül fogyasztja.

Ezek az adatok önmagukban valóban jól hangzanak. Innen már csak egy lépés volt az a gondolat, hogy a parmezán természetes fehérjeszeletként funkcionálhat, amit bárhová magával vihet az ember, és edzés után gyorsan elfogyaszthat.

A gond ott kezdődik, ahol a részletek

A táplálkozás azonban nem egyetlen tápanyag körül forog. Egy élelmiszer értékét mindig az egész összetétele adja, nem csak az, amit kiemelünk belőle. A parmezán esetében pedig a fehérje mellett olyan összetevők is nagy mennyiségben jelen vannak, amelyek már kevésbé kedvezőek, ha rendszeresen, nagy adagban fogyasztjuk.

Ahhoz, hogy egy átlagos fehérjeszelethez hasonló mennyiségű fehérjét bevigyen, nem egy-két falat parmezánra van szükség, hanem egy kifejezetten nagy darabra. Ezzel együtt pedig jelentős mennyiségű telített zsírt és sót is elfogyaszt.

Egyetlen nagyobb adag parmezán könnyedén fedezheti a telített zsírok ajánlott napi bevitelének jelentős részét, miközben a nátriumtartalma a napi sóhatárhoz is veszélyesen közel vihet. Ez éles ellentétben áll a legtöbb jó minőségű fehérjeszelettel vagy fehérjeturmixszal, amelyeket épp úgy állítanak össze, hogy ezekből az összetevőkből mérsékeltebb mennyiséget tartalmazzanak.

Kalória–fehérje arány: nem mindegy, mennyi „jár” egy gramm fehérjéhez

Amikor egy ételt fehérjeforrásként értékelünk, nem elég azt nézni, hány gramm fehérjét tartalmaz. Legalább ilyen fontos az is, hogy ezért cserébe mennyi energiát viszünk be a szervezetünkbe. Ezt nevezzük kalória–fehérje aránynak, amely különösen lényeges lehet azok számára, akik testsúlyukra, testösszetételükre vagy anyagcseréjükre tudatosan figyelnek.

A parmezán ebből a szempontból kevésbé előnyös választás. Bár fehérjében gazdag, energiatartalma is magas, hiszen jelentős mennyiségű zsírt hordoz magában. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gramm fehérje „ára” kalóriában mérve jóval magasabb, mint sok más fehérjeforrás esetében. Ugyanannyi fehérje beviteléhez parmezánból több energiát kell elfogyasztani, mint például sovány tejtermékekből, tojásból vagy hüvelyesekből.

Ez a különbség rövid távon talán nem feltűnő, de rendszeres fogyasztás mellett könnyen hozzájárulhat a kalóriatöbblethez. Ha a parmezán fehérjeszeletként kerül az étrendbe, az észrevétlenül felboríthatja az energiaegyensúlyt, még akkor is, ha az illető alapvetően egészségesen szeretne étkezni. A fehérje tehát megvan – csak éppen a hozzá társuló kalóriamennyiség az, amivel érdemes számolni.

Kiknek lehet különösen problémás?

Önmagában egy kis parmezán senkinek sem tiltott. A gond inkább a rendszerességgel és az adagmérettel van. Vannak csoportok, akiknél ez a trend kifejezetten kedvezőtlen következményekkel járhat.

Ha valaki magas vérnyomással él, kifejezetten figyelnie kell a sóbevitelre. Ugyanez igaz azokra, akik a koleszterinszintjüket próbálják kordában tartani, vagy a szív- és érrendszeri kockázataikat csökkentik. Fogyókúra esetén sem szerencsés egy olyan snacket választani, amely kis térfogatban is sok energiát, zsírt és sót tartalmaz.

Az aktuális táplálkozási ajánlások egyértelműek: a telített zsírok aránya ne haladja meg a napi energiabevitel körülbelül tíz százalékát, a nátriumbevitel pedig maradjon egy bizonyos határ alatt. Ezeket az értékeket meglepően könnyű túllépni, ha a parmezánt fehérjeszeletként, nagy mennyiségben fogyasztjuk.

Akkor most jó vagy rossz a parmezán?

A válasz szerencsére nem fekete-fehér. A parmezán nem ellenség, sőt, megfelelő módon beillesztve kifejezetten értékes része lehet egy kiegyensúlyozott étrendnek. Az igazi kérdés az, milyen szerepet szánunk neki.

Kis mennyiségben, reszelve kiváló ízfokozó. Feldobja a salátákat, zöldséges ételeket, tojásos fogásokat vagy akár egy egyszerű tésztát is, miközben fehérjével és ásványi anyagokkal gazdagítja az ételt. Így nem önálló „főszereplő”, hanem egy jól használt kiegészítő.

A probléma ott kezdődik, amikor egy teljes sajttömb válik edzés utáni nassolnivalóvá, vagy amikor a parmezán rendszeresen kiváltja a tudatosan összeállított fehérjeforrásokat.

Figyelmébe ajánljuk

Étkezés edzés után: ezt érdeme ennie!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!